A jezsuita atya nevéhez fűződik a szíriai hegyekben 1320 méteres magasságban fekvő Mar Musza- (Szent Mózes-) kolostor életre keltése. Az épületet, amelyet a Damaszkusztól nyolcvan kilométerre fekvő An Nabk városkából lehet megközelíteni, 500 után egy római őrtorony alapjaira emelték. A kolostor névadója, az etiópiai királyi családból származó Mar Musza valamikor 600 körül szerzetesként élt itt, majd Heraclius császár uralkodása alatt mártírhalált halt, mert nem volt hajlandó elfogadni a kalkedoni zsinat (451) határozatát. A szíriai ortodox (jakobita) kolostor 1500 körül élte fénykorát, nagy könyvtára volt, és a homszi püspökséghez (Emesa) tartozott. Amikor a homszi püspök 1832-ben unióra lépett Rómával, az épület a szíriai katolikusok tulajdonába került, de 1885 óta üresen állt, s emiatt állapota meglehetősen leromlott.
A templom nevezetességeinek számítanak az utolsó ítéletet ábrázoló freskók. A XII. századból származó freskókat, amelyek egyedülálló emlékei a középkori szíriai templomokban alkalmazott falfestészetnek, az utolsó pillanatban mentették meg a teljes pusztulástól. A helyreállítási munkálatok 1984-ben kezdődtek, és még máig sem fejeződtek be.
A pusztulásnak indult ősi kolostor helyreállítása az olasz jezsuita, Paolo Dall’Oglio érdeme, aki gyakran járt ide elmélkedni és imádkozni Homszból. Először a templom bedőlt tetőzetét és a kolostor egyes helyiségeit hozta rendbe, és meditációra alkalmas termet rendezett be. Később növényeket telepített, állattartásba kezdett, kutat ásott, felvonót szerelt fel, és az áramellátás biztosítására napenergiát alkalmazott. Szerzetesi közösséget hozott létre harmonikusan belesimulva a muszlim környezetbe. A kolostorban a liturgiát arabul végzik, a meditációs teremben a földön ülnek a szerzetesek. Az Eucharisztia ünneplése – legalábbis az ünnepnapokon – agapéval és tánccal egészül ki.
Paolo atya meg volt győződve arról, hogy a keresztények túléléséhez Keleten spirituális megújulásra van szükség. Ennek a megújulásnak a Biblia szellemében végzett igehirdetésből és a szíriai atyák műveiből kell táplálkoznia, s fel kell elevenítenie a régi szíriai szerzetesi élet hagyományait, amelyhez szorosan hozzátartozott a szociális munka.
Mar Musza az elmúlt években egy kis „Taizé” lett. Sok fiatal jött ide Szíriából és a világ minden tájáról, hogy eltöltsenek itt néhány napot. Sokan voltak közöttük muszlimok is, akiket a nyílt légkör vonzott ide. Mar Musza fontos szerepet játszott a keresztények és a muszlimok békés együttélésének kialakításában. A mindennapokat a kolostor helyreállításához kapcsolódó napi munkavégzés, az ima és a párbeszéd jellemezte.
Jómagam 2010. március 10–18. között jártam Szíriában. Mar Muszában találkozhattam egy magyar fiatallal, s tőle tudtam meg, hogyan telnek a mindennapok a kolostor falai között.
Látogatásunk után kezdődtek meg a szörnyű vérengzések Szíriában. Vajon mi lett a sorsa a felújított kolostornak? S él-e még a szép szerzetesi élet megálmodója, Paolo Dall’Oglio? Emlékezzünk rá, és imádkozzunk a szenvedő szíriai keresztényekért!