A szegedi Játékok az Egyesült Államokban két évtizede futó turnéváltozatot invitálta meg. Öröm az operaínyenceknek, kihívás a műfaj távolabbi barátainak. A Porgy és Bess ugyanis – némi ellentmondásban a plakáton szereplő jazzopera besorolással – csak felszínes olvasatban nevezhető music hall-operának. A szövet maga a legigényesebb operai szerkesztésre vall, ebből a szempontból tehát szinte másodlagos, hogy keringők és galoppok helyett songok és spirituálék állnak Verdi kórusainak helyén, stretták helyett gospelek pattognak, a recitativók szerepét pedig improvizációs jazzre alkalmazott énekbeszéd tölti be. A modern szimfonikus hangzás teljes eszköztára felvonul, hogy operai képletté, azaz organikus, magas minőségű zenei jelrendszerré emelje a társadalom peremén játszódó banális epizódot.
Bess, az ide-oda csapódó szépség – miután gyilkos kedvese, Crown menekülőre fogja – a rokkant Porgy oldalán megismeri a fölemelő és nemes szerelmet. Csakhogy Crown ismét megjelenik, hogy bevasalja a lányon vélt jogait. Porgy dulakodás közben megöli az erőszaktevőt. Elviszik, de nem találnak ellene szóló bizonyítékot. Mire azonban hazatér, Besst New Yorkba csábítja egy drogdíler. A nyomorék Porgy útra kel kordéján, hogy a beláthatatlan messzeségbe is Bess után vigye az irgalom és a szeretet óvó hatalmát.
A Porgy és Bess megváltó reményű, ám kudarcra ítélt szerelmét övező fekete miliő több merő dekorációnál, couleur locale-nál. Az obskurus afrikai babonák és az elementárisan feltörő szabadságfohászok egy egész nép tragikus évszázadainak hányattatásait rímeltetik a kitörésvágy lehetetlenségével, Bess elzüllésével. És Porgy eltaposhatatlan hitével! Micsoda borzongató szertartásjátékra adnának alkalmat a műben megidézett néger rituálék ezen a Téren! A takarékos zenekarral létrejött előadás viszont adósunk marad a szegedi fesztiválhoz méltó színrevitellel. Richard Hobson nagy formátumú Porgyja, a beugró Stephen B. Finch diabolikus Crownja és Anne Fridal őserejű Serenája meggyőznek énekesi létezésükkel, de Angela Owens kissé tán hűs Besse is kedvemre van. A színészi karakterformálás kategóriában Reggie Whitehead Sportin’ Life-jáé a különdíj.
Az ötlettelen, közhelyes, lapos és iskolás színrevitel unásig ismert Dóm téri problémákat vet fel ezredszerre. Jelesül a népszínház definiálását, magas művészi minőség és káprázatos színrevitel bravúros társításának szükségességét. A kamara-Gershwin sok száz tengerentúli előadással bizonyított szólistái megérdemelték volna, hogy a szegedi fesztiválon autentikus fölfogásban: nagyzenekarral, kórussal, koreográfiával érjenek partot.
Fotó: SzSzJ
