A hívek állnak a mise kezdetétől a bűnbánati aktus végéig, az alleluja éneklése közben, az evangélium, a hitvallás és az egyetemes könyörgések alatt, valamint a miatyánktól a békeköszöntés végéig. Térdelnek az átváltoztatás alatt, hacsak a szűk hely, a jelenlévők nagy száma vagy más egyéb körülmény, ésszerű ok indokolttá nem teszi, hogy inkább álljanak. A térdelésre is lehetőség van a „Szent vagy”-tól a miatyánkig, illetve a békeköszöntéstől az áldozásig. A szentmise egyéb részei alatt ülünk.
Saját belátásunk szerint természetesen másként is részt vehetünk a misén, például végig is térdelhetjük az egészet. A lényeg az, hogy viselkedésünk ne okozzon botránkozást, s ne hasson képmutatásként. Nyilván nem véletlen, hogy a testtartásokat szabályozza a liturgikus jog, hiszen ha mindannyian egyénieskednénk, akkor az egyház egysége ellen vétenénk. A liturgia, amelyen részt veszünk, az egész egyházé, ugyanakkor ez az egység nem jelent uniformizálást.
Fontos, hogy akár állunk, akár ülünk vagy térdelünk, a gesztusunk egyszerre legyen természetes, őszinte, tisztelettel teli, alázatos, és persze legyünk tekintettel a liturgián részt vevő többi emberre is. Bárhogyan teszünk is, gesztusainkban mindig legyen benne a szívünk.
