Az említett kérdésre igazából nincs jó válasz. Ha csak annyit mondunk, hogy szeressék nagyon a gyermeküket, az túl egyszerűnek tűnik mindenki számára. Ha konkrét tanácsokat fogalmazunk meg – már ha egyáltalán volnának ilyenek –, azokat úgyis elfelejtenék, mire a gyermek eléri a kamaszkort. Néhányan azonban több találkozásra is hajlandók voltak annak érdekében, hogy megismerjék félelmük eredetét, önmagukat és a témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
Ha áttekintjük a drogokkal, a függőségekkel kapcsolatban előforduló problémákat, azt tapasztaljuk, hogy ezekben nagy szerepet játszanak az érzelmek. Most induló sorozatunk rövid írásaiban azokat a legjellegzetesebb érzelmeket tekintjük majd át, amelyek a gyermeket, a szerhasználót, a függőt, a szülőt és általában a felnőtteket egyaránt jellemezhetik.
Kezdjük a félelemmel!
Ranschburg Jenő azt írja, hogy a félelem nem más, mint a veszélyhelyzet átélése. Ez a félelem jellemzi mindazokat a szülőket, akik bármilyen, általuk veszélyesnek, rossznak vagy elítélendőnek tartott helyzettől – így például a kábítószerek használatától – már előre féltik gyermeküket, holott lehet, hogy még csak óvodás- vagy kisiskoláskorú.
Milyen forrásokból fakadhatnak a kábítószerek vonatkozásában ezek a szubjektíven átélt, sokszor igen erőteljes érzelmek? A következő okok állhatnak a hátterükben:
– A függőséggel kapcsolatos, fel nem dolgozott, közvetett vagy közvetlen élmények a gyermek-, illetve az ifjúkorból (a szülők szerhasználata vagy saját korábbi szerhasználat, veszteség, gyász).
– A negatív tapasztalatként megélt szülői minták továbbörökítésétől való félelmek.
– A biztos szülői kudarc elővételezése (tehetetlenség, eszköztelenség).
– Aggodalmak amiatt, hogy ha a gyermek felnő, eltávolodik a szülőktől.
– A közvélemény, valamint a média elítélő állásfoglalása a kábítószer-használattal kapcsolatban (a függőség kriminalizáló hatása).
Ha az olvasók közül valakit érzékenyen érintettek a felsorolt szempontok, illetve ráismert valamely félelmére, annak lehetséges okára, akkor javaslom, hogy bátran forduljon segítségért mentálhigiénés szakemberhez, vagy kérjen tanácsot bármely mentálhigiénés segítőszervezettől. Így megelőzhetők esetleges későbbi konfliktusok is, hiszen ugyanezek a hatások felelősek a szerek kamaszkori kipróbálásából, illetve alkalmi használatából fakadó szülő–gyermek drámákért is.
