Eleinte nem nagyon értettem, mi a magyarázata annak, hogy a sokféle korrupciótól sújtott, korábban emelkedő fiatal középosztály, amely tüntet a romló gazdasági helyzet, az oly népszerű foci és a 2016-os olimpia ellen is, miért hagyja szó nélkül a katolikus ifjúsági világtalálkozó megrendezését. Ennyire élő volna ma is a brazil vallásosság?
A válasz azonban egyszerű. Az ifjúsági világtalálkozó leginkább azért nem „szúrt szemet” senkinek, mert nem állami költségen rendezik meg, és a résztvevők biztonságát sem a költségvetés terhére biztosítják, hanem adományokból.
Ferenc pápa nyilván jól ismeri a brazil vallási helyzetet. A nyolcmillió négyzetkilométernyi, hatalmas ország százhetvenkétmilliós népességét nem fenyegeti az elöregedés, mert gyermekszeretők. A vallás és a szegénység, a társadalmi problémákkal való küzdelem errefelé általában sokkal jobban összekapcsolódik, mint más földrészeken.
A pápa azonban azt is jól tudja, hogy egyre növekszik az amerikai pénzből működő vallási csoportok követőinek száma. Ma Brazíliában a lakosság harmincöt százaléka valamely szektához tartozik. Miközben a katolikus papok száma csökken, közel háromszázezer protestáns és hétszáznyolcvan szektás misszionárius tevékenykedik az országban. Nem csodálható tehát, hogy 2000 és 2010 között hetvennégyről hatvannégy százalékra esett vissza a brazil katolikusok aránya.
Azt olvasom egy német lap brazíliai tudósításában, hogy az országot megrázó tüntetésekben megnyilatkozó nyugtalanság most lassan bizakodásra vált. A brazilok büszkék arra, hogy tüntetnek, hogy többé már nem hagyják magukat gyerekként kezelni… Ez is tükröződni fog Ferenc pápa magatartásában riói látogatása során.
Amikor a német tudósító az egykori I. Péter császár nyári rezidenciája felé tartott az autóbusszal, egy kanyarban megragadta a figyelmét a következő felirat: „Brasil – um País do Futuro!” – Brazília a jövő országa!
