A Húsvéti hangok (Osterklang) című fesztivál nemcsak színvonalas művészeti eseménynek ígérkezik, hanem összeállításában is újszerű. Gondolati hátterében ott a tény, hogy az élet kissé a nem-lét, a tudatlanság állapota, a várakozásé, de benne van az elmúlás is. Ugyanakkor a vágy és reménység, a hit által nyújtott optimizmus is. Konrad Lorenz osztrák természettudós leegyszerűsített szimbolikus magyarázatában: „Az állattartás ősrégi alapmotívumból fakad – a kultúrember eltűnt Paradicsom utáni vágyakozásából.”
A zenei sorozatot Riccardo Muti nyitja meg a Bécsi Filharmonikusokkal Cherubini ritkán játszott Messa Solenne E-dúr-ban és Haydn Krisztus hét szava a keresztfán című oratóriumával. A két említett mester tisztelte egymást, és személyesen is találkoztak Bécsben. A hetvenhárom éves Haydn autográffal és a következő ajánlással örvendeztette meg fiatalabb kollégáját: In nomine Domini di me Giuseppe Haydn padre del celebre Cherubini. Jean-Christophe Spinosi vezényli és Claus Guth rendezi Händel Messiás című oratóriumát, melyet ezúttal Charles Jennens 1741-ben Händelnek küldött teológiai pamfletje – valójában bibliai idézetgyűjteménye – motivál. Jennens már Händel elfogadott librettistája volt, amikor a zeneköltő az operaműfajban csalódva az oratórium felé fordult. A Messiás szövegétől szárnyakat kapva huszonnégy nap alatt megkomponálta a művet, melynek sikeres bemutatója Dublinban volt. Angliában a tisztelet és áhítat akadályozta, hogy a művet színpadra és színészekre „koreografálják”. A Messiás nem mesél konkrét történetet Krisztusról, mint a passiók. Händel művészete sokkal inkább egy hatalmas festményre emlékeztet, amely az idézetek szerinti hangulatképekből áll össze: témája az emberiség megváltás iránt érzett vágya. A rendező ezt a képet varázsolja színpadra.
Harrison Birtwistle angol zeneszerző 2000-ben mutatta be Utolsó vacsora című drámai tablóját tizennégy szólistával és kamarazenekarral. A tizenkét apostolnak az utolsó vacsorán felelni kell az ember Messiás általi megváltásáról a kereszténység nevében. De pontosan ki és mi lett elárulva, és valójában ki által? Az utolsó vacsora rituáléja másodszor ismétlődik meg. Jézus tudja, hogy az árulás következménye elháríthatatlan, mégis lehetőséget ad tanítványainak újabb reflexiókra…
Péntek van és Isten távol a címe Helmut Jasbar bizarr „éjszakai” műnek nevezett kompozíciójának, melyhez narrátor, öt jelen lévő hangszeres szólista és négy „távol lévő” énekszólista, továbbá egy számítógép által generált elektronikus zenei összeállítás szolgál Birtwistle említett alkotásából. A mű gondolatilag tragikus éjszakai utazás a félelmek útján, amikor az ember konfrontálódik a gyógyíthatatlan betegséggel, a közeli véggel. A bécsi zeneszerző-író számára kiindulópontnak Haydn Krisztus hét szava a keresztfán oratóriuma szolgált. A zene, vagy inkább csak a „hangeffektusok” sora sötét, mégis festői, elborzasztó, végül elhaló – akárcsak a félelem maga.
A zenei kínálatba Martin Haselböck kedvelt bécsi zongoraművész is bekapcsolódik Bécsi Akadémiának nevezett programjával. Idén a nagyböjt hetében a Stabat Matert vezényli. A négy énekhangra és kórusra komponált mű Szűz Mária fájdalmáról szól. Egyben gondolkodásra késztet a bűn, vétkesség kérdéseiről. Wolfgang Sauseng Haláltánc című műve (Wolfgang Hermann szövegére) ősbemutató lesz, amelyet a szerző kórusra, kamarazenekarra és négy vonósra írt. Középkori haláltáncot ábrázoló freskók hangulatát idézi, ugyanakkor Sauseng zenéje a játékosságot sem nélkülözi a halál „nem végleges állapotának” értelmezésében.
A hit által nyújtott optimizmust a Tavasz Bécsben című koncert hivatott szimbolizálni. Johann, Josef és Eduard Strauß, Richard Wagner, Mendelssohn-Bartholdy, Ravel és Debussy műveit Fabio Luisi vezényli a Bécsi Filharmonikusok élén. Drámai-romantikus utazás ez a Bolygó Hollandi bárkáján a Hebridáktól az Északi-tengerig a szél, tengermoraj és hullámzás párbeszédének kíséretében…
(Az előadások, koncertek időpontja április 4-13., helyszínei a Musikverein, a Minoritenkirche, a Konzerthaus és a Theater an der Wien.)
