A ferences szerzetesek a liliomot gyógynövényként is jegyezték; hámszövetképző hatása miatt pálinkával keverve és sok egyéb módon hasznosították. A régi szokás szerint Szent Antal napján szentelik meg a liliomokat, e szavakkal: Mennyei Atyánk, te gondot viselsz az ég madaraira és a mezők liliomaira. Fogadd el tőlünk kedves áldozatul a neked felajánlott virágokat! Add, hogy mindig bízzunk atyai gondviselésedben, és a mi életünk is neked tetsző áldozattá váljék. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Az idők során ez a szertartás összefonódott a gyermekek megáldásával is, amelynek során a pap a jelen lévő gyermekek bölcsességben való növekedéséért imádkozik. A liliom tisztasága emlékeztet bennünket a gyermeki lélek tisztaságára. S arra a krisztusi mondatra, amely így hangzik: „Bizony, mondom néktek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”
