Lapunk volt munkatársát a kitüntetés átvétele után arról kérdeztük, mi a közös tanulsága eddigi újságírói, diplomáciai, szóvivői, lapszerkesztői munkájának. Szerdahelyi Csongor elmondta: történelem-néprajz szakos diplomája megszerzése után került az Új Emberhez, attól kezdve valamilyen módon mindig az egyházért tevékenykedett. Ez nem tűnt sem áldozatnak sem heroikus szolgálatnak, nagy örömét lelte benne. Az egyház „kegyelmi dimenziója” mellett mindig érdekelte Isten népe mint emberi közösség, mint szociológiai jelenség is. A kitüntetett úgy véli: az újságíró akkor tudja jól végezni munkáját, ha őszinte kíváncsiság él benne a világ valamelyik „szelete” iránt, amelyet egyre jobban meg akar ismerni, és szeretné azt másokkal is megismertetni.
A mai gazdasági, társadalmi, erkölcsi válság kapcsán elmondta: rengeteg elkeserítő jelenséggel találkozunk mindennapi életünkben és a médiában. De, ha egy kicsit alaposabban szemléljük környezetünket, akkor legalább ennyi értéket, örömöt is találunk emberi találkozások révén, a természetben vagy a művészetben. Tehát segíteni kell az embereket a jónak, a szépnek, a nemesnek az észrevételében, az értékek meglelésében.
Pályakezdéséről szólva Szerdahelyi Csongor elmondta: – Első munkahelyem az Új Ember szerkesztősége volt. Nagyon hálás vagyok akkori főszerkesztőmnek Magyar Ferencnek, aki meglátta bennem az érdeklődő, mozgékony, „használható” fiatalembert. Sok bátorítást kaptam a kollégáktól is. Elmondhatom, hogy szerencsésen indultam, s ez adott némi önbizalmat pályafutásom során.
