Amore Infinito

Domingo nem sokkal a pápa halála után állt elő azzal a tervével, hogy a jelentős irodalmi örökséget is hátrahagyó egyházfő megzenésített költeményeiből albumot készít. A témaválasztás alapja nem pillanatnyi fellángolás vagy reklámfogás volt, a mélyen hívő művész ugyanis régóta a lengyel pápa nagy tisztelői közé tartozott. Többször is találkoztak: Domingo Rómában, Mexikóvárosban és New Yorkban énekelt a pápa jelenlétében, a Szentatya pedig többször is audiencián fogadta őt és családját.

A Deutsche Grammophon gondozásában megjelent CD – amelyet tavaly november 28-án Giampaolo Crepaldi püspök, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának titkára mutatott be a Vatikánban -, húsvét közeledtével immár hozzánk is eljutott. Domingo az „előszó” tanúsága szerint a lemezt nemcsak a hívő hallgatóknak szánta, hanem mindazoknak, akiket megérintett „az életét Isten és az emberek szolgálatába állító” II. János Pál emberi nagysága. Nem kétséges, hogy a fenti nemes célokon túl azért meglehetősen sikerorientált és „népszerű”, mondhatni populáris anyag összeállítására törekedtek az alkotók. A közel ötvenperces, tizenkét (olasz, angol és spanyol nyelvű) „meghangszerelt költeményt” tartalmazó korong zenei vezetője és egyik komponistája az ismert argentin dal- és filmzeneszerző, Jorge Calandrelli; a tenorkirály partnerei pedig – Andrea Bocelli kivételével – ugyancsak a show-biznisz és a mozi világából érkeztek. A részben norvég származású, több platinalemezzel büszkélkedő ifjú amerikai sztár, Josh Groban, a színész-énekesnő, Vanessa Williams, vagy a walesi mezzo, Katherine Jenkins neve a legkülönbözőbb érdeklődésű hallgatókat hivatott vonzani. (Rajtuk kívül Domingo fia, az ifjabb Plácido szerepel a lemezen – szerzőként és közreműködőként is.)

A Londoni Szimfonikus Zenekar jól bevált panelekből építkező, slágergyanús, édesbús, fülbemászó dalokat és kettősöket kísér. Olyan – a hangulat és a hangszerelés tekintetében egyaránt – egysíkú melódiákat, amelyek innen- onnan ismerősnek tűnhetnek – aztán alighogy elhangzanak, rögtön hatásukat vesztik… Hamar kiderül, hogy Karol Wojtyla összetett, bibliai utalásokkal át-átszőtt szabad verseinek képi és gondolati világához az úgynevezett „könnyűzene” semmit sem tud hozzáadni. Kellemes, nosztalgikus perceket ígér ugyan a felvétel, de nem öltözteti ünneplőbe a lelket.