„Imádtam a pénzt. Néha csak azért vettem ki a bankból, hogy számolgassam” – meséli erről az időszakról. Négyszobás házat vásárolt a főutcában, állandó volt nála az eszem-iszom. Persze gondja is akadt bőven. Nyolc alkalommal ült börtönben, csaknem tizenöt évet töltött rács mögött. „Amikor kijöttem, mindig ott folytattam, ahol abbahagytam” – mondja.
Hogyan jutott idáig? Hatéves volt, amikor apja után édesanyja is meghalt. Ismerősökhöz került, akik kegyetlenül bántak vele. „Volt, hogy éjszaka elszöktem, és inkább a temetőben aludtam, az édesanyám sírján” – meséli. Már fiatalon elkezdett inni, kimaradt az iskolából. Kamaszként „szöktette meg” feleségét, egy szelíd, halk szavú asszonyt, aki – hihetetlen lelkierővel – mindvégig kitartott mellette. Életük legnagyobb tehertétele Norbi italozása volt. Szervezete annyira hozzászokott az alkoholhoz, hogy vizet már nem is tudott inni. Rosszul lett tőle.
Az ilyen lefelé tartó spirálból emberi számítás szerint nem nagyon van kiút. De Norbi megmentésére létezett egy isteni terv is. Egyszer egy mélyen hívő keresztény férfi fiának adott „kamatos pénzt”. A fiú nem fizetett, ezért Norbi be is tört hozzájuk. Pénzt követelt az apától is, aki találkozót kért tőle, és fizetett, de cserébe néhány percet kért, hogy elmondhasson valamit. Amit elmondott, az evangélium volt. „Isten szeretetéről beszélt nekem. Arról, hogy ezt a szeretetet Jézus Krisztus hozta el az embereknek. Ha befogadjuk őt, megtisztít bennünket, és megszabadít minden gonosztól, ami uralkodik rajtunk, mert Jézus meghalt és feltámadt: így legyőzte a bűnt és a halált. Végül adott egy Bibliát, hogy olvassam, és megölelt. Azt is mondta, hogy megbocsát, és nem haragszik semmiért.”
A találkozás óriási hatással volt Norbira, de az áttörés nem azonnal következett be: „Ezután ötven napon át reggeltől hajnalig mulattam a házamban, még zenészeket is hozattam” – folytatja a történetét. – De időnként félrevonultam, és ugyanilyen mohósággal olvastam a Bibliát. Az ötvenedik napon hajnaltájt kimentem a kertbe. Leborultam a földre Jézus Krisztus előtt, és kimondtam: »Hiszem, hogy értem haltál meg a kereszten, és értem támadtál fel, hogy éljek.« Aztán lefeküdtem aludni. Másnap reggel felébredtem, s attól fogva nem ittam.”
Aznap hajnalban megszületett a mosolygó szemű és nagyszívű Norbi, s nyoma veszett a hétpróbás és kegyetlen bűnözőnek. Véget ért a nagy jólét is, és jött a tisztes szegénység, de Norbi nem bánja. Semmiért sem adná Isten szeretetét és a békét, amely most már az övé.
Hogy mindez túl szép? Aki nem hiszi, járjon utána! Jöjjön el valamelyik vasárnap délután Budapesten a Tömő utcai plébániára, és nézzen bele Norbi szemébe.
