Máté evangéliumának 9. fejezete egy szinte összefüggő gyógyítás-sorozatot ír le, amely egészen képszerűen állítja elénk, hogyan gyógyított Jézus. A legelső epizód az a jól ismert jelenet, amikor a Mester a házban tanít, és a béna ember barátai kibontják a tetőt, így engedik le a lába elé a beteget. Jézus ránéz az emberre, és azt mondja neki: „Fiam, megbocsáttattak vétkeid.” Ha ezt a helyzetet a mai környezetünkbe tesszük át, olyan, mintha bevinne valakit a mentő az ambulanciára, s amikor betolják a vizsgálóba, az ügyeletes orvos azzal fogadná: „Uram, ha meggyónja, megbocsáttatnak a vétkei…” A beteg nyilván valami ilyesmit válaszolna erre: „De hát én nem ezért jöttem… Én gyógyulni akarok, újra járni, egészséges akarok lenni!”
Számomra sokat mond ez az eset arról, mi is Jézus szemében az igazi gyógyulás. Mintha azt üzenné ez a jelenet, hogy a valódi egészség a vétkektől való megszabadulás, a közösség az Atyával. A testi gyógyulás csak a fogható bizonyság, a jel – aki a bénát járóvá tudja tenni, az képes a közösség helyreállítására is a bűnök bocsánatával. Egészen érthető, ha emberi módon betegségeinkben is a test gyógyítóját keressük Jézusban – s ha ez elmarad, csalódottak vagyunk. Ám talán sokszor észre sem vesszük, hogy betegségünkben mennyire átalakultunk, mennyire másképpen látunk sok mindent. Fel sem tűnik, hogy Isten egészen máshogyan van jelen az életünkben most, mint korábban. S ez azt jelenti, hogy betegségünk ellenére – más értelemben – egészségesebbek lettünk.
Emiatt került talán Máté megtérésének elbeszélése is éppen ebbe a sorozatba. Noha nincsenek testi panaszai, Máté mégis halálos beteg. Izrael elnyomóinak, a pogány Rómának kiszolgálója, hitével, identitásával meghasonlott. A korabeli zsidók szemében éppoly megvetett, mint az utcanők. Jézus rátekint, megszólítja, és Máté megggyógyul. Helyreáll a kapcsolata Istennel. Jézus pedig éppen ezután mondja azt, hogy „nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra”.
Jézus meglátta a nyomorúságot, a szenvedést, és megesett a szíve a betegeken, a gyászolókon. De a testi gyógyulást mindig összekötötte a lélek gyógyításával, a hittel, az Istenre találással. Ahol nincs hit – mint szülőfalujában, Názáretben –, ott nem is tud gyógyítani.
A mai orvosi gondolkodás – de a betegek igénye is –, szinte kizárólag a testi panaszok enyhítésére összpontosít. Batthyány-Strattmann László szemorvos egy kis szentképpel és imával bocsátotta el betegeit, ami arra is figyelmeztette őket, hogy a gyógyulásukat végső soron Istennek köszönhetik. Mert valójában akkor lesznek egészségesek, ha a betegség és a gyógyulás útján Istenhez is közelebb jutnak.
a szerző orvos-diakónus
