Elbűvölt bennünket a tavasz, ez az egyszerre múlékony, mégis az élet teljességét ígérő varázslat. És mindenkit, legyen bár komoly férfiember vagy éppen csöppnyi kislány, megigéztek az újjászületés évszakának megtestesülései: a virágok. Ilyenkor még az sem baj, ha giccsbe fúlunk, csak virág legyen, sok virág.
Az önkormányzatok muskátlikat osztanak; a parkokban a fővárosi kertészet munkatársai tulipánés jácintágyásokat gondoznak; a Városligetben önkéntesek sok ezer tő árvácskát ültettek el; a kertészetekben kiállítások, vásárok nyílnak. Mi pedig csodáljuk, hazavisszük, ültetjük, ajándékozzuk, ünnepeljük ezeket a törékeny teremtményeket.
Úgy tűnik, ez nem a kultúrából, hanem az emberi lélekből fakad, hiszen Japántól Budapestig, Indiától Skandináviáig a világ minden táján ugyanezt tesszük. A virágok az élet, a tisztelet, a szerelem jelképei. Régen egész könyvek szóltak arról, melyik mit szimbolizál, és még ma is használjuk e virágnyelvet – bár már nem is értjük pontosan jelentéseit. De meglehet, nem is kell értenünk. Egyszerűen szépségre vágyunk, és nincsen ebben semmi rejtett jelentés. Csak egy: „A Szép: igaz s az Igaz: szép.”
Fotó: Kissimon István
