Az olvasó megismerkedhet a szerzetesrend elöljáróival, a novícius szobatársával, a napirenddel és azzal is, hogy Gyula Huba milyen szeretettel, tisztelettel ragaszkodott testvéréhez és szüleihez, és miként próbált mégis napról napra erős akarattal függetlenné válni a családi otthon befolyásától.
A könyv lapjain a történelem viharainak fenyegetése is megjelenik. Megtudjuk: az egyik szerzetes a rádióból értesült a világban történő eseményekről, és a fontosabb híreket papírra vetette, hogy társainak pontos információkat adhasson. Megmosolyogtató a novícius buzgalma, amellyel rádiót kér karácsonyra Wesselényi utcában élő szüleitől – de nem magának, hanem nekik, hogy ők, a világban élők is értesüljenek a friss hírekről, hallgassanak zenét. „Nem hiszitek, mit tesz egy rádió, még ha nem is veszi a külföldi adásokat!” – írja szüleinek kedvesen.
Kordokumentum, történelem, az akkori hitélet, egy szerzetesnövendék lelki fejlődése sejlik át a huszonnégy levél és öt levelezőlap soraiból. „Csupán” huszonnégy levél – két esztendő –, hiszen a novíciusnak végül halláskárosodása miatt, a rend döntése alapján haza kellett térnie Budapestre. Elvégezte a Műegyetemet, majd 1949-ben megnősült, és három lánya született. Ők találták meg a leveleket édesapjuk halála után, s hosszú vívódás után megjelentetésük mellett döntöttek, Levelek Pannonhalmáról, 1938-40 címmel. A kötetet a Szent Gellért Kiadó könyvesboltjában vásárolhatják meg az érdeklődők.
