E töredék 1937-ben keletkezett, amikor már több országban történtek rakétakísérletek, s a tudósok egyre közelebb jutottak ahhoz, hogy meghódítsák a világűrt. Az űrkorszak húsz évvel később, az első műhold indításával kezdődött. Asztronautikai hordozórakéták felhasználásával az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején az automatikus kutatóeszközök, a műholdak először Föld körüli pályán keringtek, majd az űrszondák a Naprendszer közelebbi bolygóit, a Marsot és a Vénuszt, valamint a Holdat vették célba. A műholdak a távközlésben és a meteorológiai előrejelzések elkészítésében is fontos szerepet játszanak, ma már a navigációs és mentési műholdrendszerek is nélkülözhetetlenek.
A kutyák, majmok és teknősök után az ember is kipróbálta a Föld körüli pályán repülő űrhajókat; elsőként 1961-ben a szovjet Jurij Gagarin jutott az űrbe. Ma már űrturisták is átélhetik ezt az élményt, legutóbb Guy Laliberté kanadai üzletember, bohóc, a Cirque du Soleil cirkusz alapítója fizette ki a nem mindennapi utazásért járó borsos úti költséget. A tudósok pedig újabban már nem is a Holdat, hanem a Marsot ostromolják – a NASA Curiosity nevű műszere életnyomokat keres a vörös bolygón, s már talált például lekerekített szélű kavicsokat. A kutatók szerint a morfológia nagyon sok mindent elárulhat a múltról, s a jelenbeli állapotok alapján képet alkothatunk akár a jövőről is. A kavicsok formájából például lényeges információk szűrhetők le: következtetni lehet arra is, hogy tomboltak-e homokviharok, folyt-e víz vagy voltak-e valaha tavak a bolygó felszínén.
A tiszta űrben keringő világok egyike a Mars. Izgalmas évek következnek az űrkutatásban, hiszen kétévente űrszondákat küldenek a meghódítani kívánt bolygóra. Ezek az űrrepülések készítik elő azokat a Mars-expedíciókat, amelyeken a tervek szerint már emberek is részt vesznek majd.
