A modern Argentína az európai bevándorlók új hullámának érkezésével, az államszervezet megerősödésével, valamint a korszerű mezőgazdaság és ipar kialakulásával jött létre. A XX. század első felében Argentína a világ tíz leggazdagabb országa közé tartozott. Jelentős mezőgazdasági kivitel, valamint brit és francia ipari beruházások jellemezték. A népesség a korábbiakhoz képest az ötszörösére növekedett.
A II. világháborúban az ország semleges maradt, csak az utolsó időkben köteleződött el a náci tengelyhatalmak oldalán, azt követően, hogy a munkások körében népszerű Juan Perón hadügyminiszter katonai puccsal hatalomra került. Perónt 1945-ben bebörtönözték, de egy népmozgalom kiszabadította, és 1946-ban elnökké választották. Ezzel megkezdődött a peronizmusnak nevezett rendszer kialakítása. Államosításokkal, szociális intézkedésekkel, az ország jelentős adósságainak rendezésével az államfőnek sikerült elérnie a csaknem teljes foglalkoztatást. 1950-ben azonban a gazdaság gyengülni kezdett, és 1952-ben meghalt az elnök filmsztár megjelenésű felesége, Eva Perón, akinek politikai szerepvállalása jelentősen hozzájárult férje népszerűségéhez.
1955-ben katonai puccs távolította el Perónt a hatalomból. A peronizmus azonban nem tűnt el. A következő évtizedeket polgárháborús küzdelmek jellemezték. 1976-ban katonai diktatúra került hatalomra, amely egészen az 1983-as szabad választásig tartott. Itt kell megjegyeznünk, hogy a Nobel-békedíjas szobrász, Adolfo Pérez Esquivel határozottan cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint az újonnan megválasztott pápa, Jorge Bergoglio együttműködött a katonai diktatúrával. ABBC spanyol nyelvű adásában így nyilatkozott a kérdéssel kapcsolatban: „Voltak püspökök, akik együttműködtek a diktatúrával, de Bergoglio nem volt köztük.” Sőt, a bebörtönzöttek kiszabadításáért igyekezett lépéseket tenni.
Federico Lombardi vatikáni szóvivő március 15-i sajtótájékoztatóján kijelentette: a Bergoglio elleni lejáratókampány nem új keletű, néhány évvel ezelőttre nyúlik vissza. Alapját azok az állítások jelentik, melyek szerint Bergoglio abban az időszakban, amikor még az argentin jezsuiták elöljárójaként szolgált, megvonta a rend védelmét Jálics Ferenc és Orlando Yorio jezsuita papoktól, akik ezután a katonák fogságába estek. Konkrét és hihető vádat azonban sohasem fogalmaztak meg ellene. Az argentin igazságszolgáltatás egy alkalommal kihallgatta mint a tényeket ismerő személyt, de nem helyezte vád alá. Bergoglio dokumentált formában cáfolta a személyével kapcsolatos feltételezéseket. Ugyanakkor számos olyan nyilatkozat áll rendelkezésre, amelyek azt bizonyítják, hogy többeket megvédett a katonai diktatúra idején.
Püspökké szentelése után közismerten szerepet játszott abban is, hogy előmozdítsa az argentin egyház bocsánatkérését, amiért az nem tett meg minden tőle telhetőt a diktatúra áldozataiért. A La Voz című lap arról is beszámolt, hogy az argentin egyházi épületekben nagy számban bújtattak üldözötteket.
A katonai diktatúra, majd a peronista Carlos Menem elnök az országot súlyos gazdasági válságba sodorta, amely 1999-től 2002-ig tartott. Néstor Kirchner későbbi elnök rendezte az állam adósságait, nagy országként megtagadta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) felé fennálló hitelek visszafizetését, és visszaállamosított bizonyos vállalkozásokat. Halála után felesége, Cristina Fernández de Kirchner lett az ország megválasztott elnöke, aki jelenleg is a latin-amerikai ország államfője.
Argentína mintegy negyvenmillió lakosának kilencvenkét százaléka katolikus, és a felmérések szerint mintegy húsz százalékuk vesz részt a vasárnapi szentmiséken. Ez az európainál sokkal kedvezőbb arányt jelent. Az ország protestánsai két százalékot tesznek ki, és ugyancsak két százalék a Dél-Amerikában legnagyobbnak számító argentin zsidó népesség számaránya is. A muzulmánok és a hinduk négyszázaléknyian vannak. A katolikus papok száma alacsony, ötezer-hatszáz hívőre jut egy lelkipásztor. A világi hívek egyházi szerepvállalása éppen ezért az utóbbi időben nagyon felértékelődött. Nyolcvanegyezer katekéta és huszonötezer laikus misszionárius vesz részt a lelkipásztori munkában.
Az argentin katolikus egyház jelenlegi nagy kihívásai: az ország politikai bizonytalansága, a nagy szociális feszültségek, a szegénység és a munkanélküliség, a növekvő paphiány és a szekták terjedése.
