– Az egész világ meglepődött a pápa februári lemondásán, de a választás gyorsaságán és eredményén is. Fordulóponthoz ért volna az egyház?
– Nem hinném. Az egyház kétezer éve működik, törésről semmiképp nem lehet beszélni. A stílusban és a hangsúlyokban természetesen mindig vannak különbségek. Néhány jel már erre utal. A megválasztása utáni napon Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodott a Santa Maria Maggiore-bazilikában, a Salus Populi Romani kegyképe előtt. Ott, ahova Róma népe is nagy tisztelettel és szeretettel jár. Az új pápa különös hangsúllyal jelezte, hogy rómainak érzi magát. Ez természetes, hiszen a pápa Róma püspöke, akinek viszont különleges szerepe van az egyházban.
– Egy latin-amerikai bíboros ismeri a nyomortelepek, a favellák világát is. Mit jelent Európának, hogy a pápa más kontinensről származik?
– Már névválasztása is jelzi a szegények iránt megnyilvánuló érzékenységét. De Amerika az a földrész is, amely kultúrájában a legközelebb áll Európához. A dél-amerikai katolikusok pedig a hit különleges értékeit hordozzák. Az „öreg kontinensen” szembesülnünk kell azzal, hogy más földrészeken a hit megmaradt, sőt terjed. Európa úgy nézi őket, mintha saját fiai lennének. Másfelől a világ globalizálódott – mindannyian ugyanabban a világban élünk. Buenos Aires és Róma között nem olyan nagy a távolság, mivel a problémák ugyanazok. A világ egyik részének nyomora, a másik részének gazdagsága nem két, egymástól elhatárolható tény. Át kell gondolnunk Európában a saját életünket, a társadalomról alkotott elképzeléseinket is. Fel kell ismernünk európai értékeinket, sajátosságainkat. Más földrészekkel összefüggésben kell tudnunk megfogalmazni európaiságunkat, azt, hogy mit tudunk adni a világnak. A párbeszédnek is folytatódnia kell a vallások és kultúrák között, különös hangsúlyt adva az erkölcsnek és a társadalmi, szociális kérdéseknek. E tekintetben Európában jók a lehetőségek a katolikusok és az ortdoxok együttműködésére. Küldetésünk az is, hogy keresztényként szembenézzünk a migráció egyre erősödő jelenségével. Különböző népek különböző vallásokat hoznak magukkal Európába. Küldetése az egyháznak, hogy az iszlámmal, valamint az „idősebb testvérrel” – a zsidósággal – megfelelő párbeszédet alakítson ki. Azt is fel kell ismernünk, hogy a migráció értékeket is magával hoz. Európa nem egy sziget, soha nem is volt az. Kulturális léte az Ázsiából, Afrikából érkező népek befolyása alatt volt. Azzal, hogy az új pápa Amerikából jött, mindez új megközelítést, nagyobb hangsúlyt kaphat.
– Lehet arról beszélni, hogy Ferenc pápa haladó vagy konzervatív pápa lesz?
– A haladó és konzervatív megközelítés politikai fogalom. Az egyház életében viszont nincsenek politikai pártok. Az egyház Krisztussal való kapcsolata, hűsége mindig egyfajta „konzervativizmust” jelent. Irányzatok azonban vannak. A formai dolgok terén – mindenki tudja – nagyon sok változás történt az egyház történelme során.
– Sok újságcikk jelent meg arról, hogy a szerény életmódot folytató Bergoglio bíboros – Ferenc pápa – másként képzeli el a pápaságot, mint elődei. Gondolok itt a liturgiára, az öltözetére, a hívekkel való kapcsolatára. Ön is így tapasztalta?
– Ferenc pápa még csak pár napja tölti be tisztségét, így általánosságban nem lehet megfogalmazni a választ. Szabadon beszél, gesztusai nagyon barátságosak, nagyon emberiek. A bíborosokkal együtt bemutatott szentmisét nagy átéléssel, odaadással végezte. Bergoglio bíboros néhány esztendeje kiadott egy útmutatást, mely a kereszteléssel volt kapcsolatos. Ezt lefordíttattam, egyházmegyénk folyóiratában, az Esztergom–Budapestben közöltük is, hiszen határozott tisztasággal foglalta össze az egyház tanítását arról, hogy a gyerekeket szüleik kérésére akkor is meg kell keresztelni, ha a szülők nem élnek egyházi házasságban. Hangsúlyozza, hogy ezekben az esetekben is figyelembe kell venni minden vallási és egyházi előírást, de a hit lényegére kell koncentrálni, ennek értelmében kell kiszolgáltatnunk a keresztség szentségét.
– A dél-amerikai pápa megválasztásával nem szorulhat háttérbe Európa újraevangelizációja?
– Nem. Ez a választás inkább az egyetemességet helyezi előtérbe. Az egyházban nincsenek „külföldiek”, határon túliak. Az elmúlt évek során nagyon sok lelkiségi mozgalom épp Dél-Amerikából indult. Az Esztergom– budapesti főegyházmegyében például Peruból, Brazíliából származó lelkiségi mozgalmak is működnek.
– Nekünk, magyaroknak mit jelenthet, hogy dél-amerikai a pápa?
– Dél-Amerika és Kelet-Európa a nyugati kultúra két periferikus területe. Nagyon sok hasonló történelmi helyzetet éltünk meg. Ez közös bennünk. Amint azt Ferenc pápa is mondta, közösen kell haladnunk a Krisztus felé vezető úton. Európa súlyos válságot él most át, az egyháznak a válságból való kilábalásban aktívan kell részt vennie, a maga vallotta értékek mentén az emberiség érdekében kell munkálkodnia. Az egyház az evangelizációért létezik. Tagjainak a misszióért, a hit átadásáért kell dolgozniuk.
A pápa magyar egyházra gyakorolt hatása attól is függ, hogy mi mit szeretnénk, de maradjunk a realitások talaján. Mindig nagyon fontos volt a szentatya személye, de fontos az Apostoli Szentszék egészének munkája is.
– Többen kérdezték, a pápaválasztás kezdetén milyen mellkeresztet viselt bíboros úr…
– A konklávéra zsinóros mellkeresztet kell vinni, hiszen az tartozik a korális ruhához (a pápa ünnepi öltözete – a szerk.). Amikor indulás előtt csomagoltam, arra gondoltam, hogy Mindszenty bíboros úr egyik keresztjét viszem magammal. Az ő bíborosi idejében több konklávé is volt, de egyiken sem vehetett részt. Emellett éreztem az ő közelségét is az egyház történelmének ebben a fontos pillanatában, és szerettem volna közbenjárását kérni, hogy kapjuk meg a Szentlélek világosságát, és jól választhassunk.
