A Bartók vagy Kós Károly által is igen kedvelt erdélyi tájegység több etnográfust is néprajzi gyűjtésre ihletett, mint Herman Ottó, Xantus János vagy a fonográffal való népdalgyűjtés úttörője, Vikár Béla. Az ő munkásságuk nyomán bukkant fel először a Magyargyerőmonostoron született Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelka neve. Gyarmathy Zsigáné hét gyermek édesanyja, a Bánffy grófok intézőjének felesége, fél évszázadon át Kalotaszeg művelődésének és szellemi életének irányítója, irodalmár, gyűjtő és remek üzleti érzékkel megáldott vállalkozó asszony. Nem csekély bátorság, dinamizmus és hit kellett ahhoz, hogy összefogva a kalotaszegi asszonyokat és férfiakat a dús, archaikus minták, varrottasok készítésének hagyományából európai hírű háziipart hozzon létre: „Utam azon a kis falun vitt keresztül, ahol a Körös folyó születik. A frissen kaszált rendekből nyári zápor verte fel a kimondhatatlanul üde, balzsamos levegőt. Az út mellett utca hoszszat varróasszonyok ültek a leveles kapuk előtt: tízéves lányoktól a hatvanéves aszszonyokig, kezükben a halványsárga vászon, azon virító régi hímzésminták. Mind az a munka, amelyet én adtam a kezükbe. Jóleső érzéssel nézem a szép tarka képet. Jól van, csak varrjatok, csak varrjatok!”
Gyarmathy Zsigmondné — ha ma élne, felcímkéznénk, besorolnánk, vagy véleményeznénk, hogy mit is kellene csinálnia ahelyett, amit épp tesz. Ő a saját korában azonban egyszerre volt termékeny kitartó anyaként és lankadatlanul alkotó nőként — ezáltal vált élete és életműve a jellegzetes kalotaszegi táj, ember, tárgy- és szokásvilág által máig őrzött üzenetté.