De nem csak ezért Elevenítő a misszió neve! 2009-ben az egyházmegye ifjúsági missziót tartott Élesztő címmel, melynek célja az volt, hogy kicsit élesztgessék, élénkítsék a fiatalokat, közösségbe vezessék őket. Régóta érlelődött már a gondolat, hogy meg kellene ismételni, fel kellene újítani ezt a kezdeményezést, így született hát meg a mostani misszió ötlete. Ez azonban már nemcsak a fiatalokat célozza meg, hanem mindenki mást is – időseket, családokat egyaránt. S nemcsak a környékbeliek vehetnek részt rajta, hanem bárki az egyházmegyéből, sőt az országból. (Programjáról egyébként bővebben a www.gorogkatolikus.hu oldalon lehet olvasni.)
Miskolc, Máriapócs, Kisvárda, Nyíracsád, Budapest, Nyíregyháza, Balkány, Debrecen – ezek a misszió soron következő tervezett helyszínei. (Máriapócson az ifjúsági búcsúval, a középiskolások találkozójával, Budapesten és Nyíregyházán a családi nappal összefűzve.) Tíz alkalomból áll tehát a programsorozat, melynek első állomása néhány héttel ezelőtt Nyírbátorban volt, ahol a 2000 után felszentelt görögkatolikus papok találkoztak, családjukkal együtt. „Mert mindenfajta megelevenítés saját magunk felélénkítésével kezdődik – mondja az ifjúsági bizottsági elnök. – Először magunknak kell választ adnunk azokra a kérdésekre, melyekkel aztán a misszióban is könnyen szembetalálkozhatunk.” Ez a misszió elsősorban nem városmisszió, hanem a XX. század elején és közepén működött egyházközségi missziók megújítása. Nem csupán a nem hívőket és a keresőket szeretnék megszólítani, hanem a már meglévő közösségekre alapoznak, mindnyájunkra ráfér ugyanis egy kis megerősítés.
Egyház és fiatalság, engem ez a téma – amely egyébként a debreceni találkozón is előkerült – mozgat, ezért Takács Gusztávot erről is kérdezem. „Viszonyukat nem szabad csupán egy-két éves távlatban szemlélni – kezdi a hajdúdorogi ifjúsági felelős. – Mikor idekerültem, bementem a templomba, s odajött hozzám egy fiatalember. Látva, hogy pap vagyok, megkért, hogy gyóntassam meg. Új vagyok, de gondoltam, persze. Elmondta, hogy több mint tizenöt évvel ezelőtt egyházi iskolában végzett, de azóta be sem tette a lábát a templomba. Ám most eszébe jutott, mi mindent tanult a suliban, vagyis mostanra ért meg benne a dolog, és végre szeretné rendezni a kapcsolatát Istennel. Úgy látom, hogy sokszor csupán a magokat ültetjük el. Vannak, akik csak később találják meg a helyüket az egyházban, nemritkán annak hatására, amit korábban kaptak. Meg kell hát várni, hogy a fiatalok megérjenek: a hitre, az egyházban való részvételre. Sokan azt hiszik, hogy aki keresztény, egyfolytában böjtöl és imádkozik, ezért az egyház mindenre nyitott arcát is meg kell mutatni: azt, hogy nem elveszett dolog a keresztény vallás, és nem csodabogár vagy lúzer a keresztény.”
