Az Európai Unió sugallatára, minisztériumi hátszéllel rendhagyó osztályfőnöki órákat szerveztek idehaza tavaly ősszel a PROGRESS — Határtalan egyenlőség című projekt keretében. A Találkozópont Programnak az volt a célja, hogy a tíz és tizenkilenc éves gyerekek-fiatalok tapasztalatokat szerezve, igazi élmények részeseiként megismerkedhessenek különböző hátrányos helyzetű emberek életével. A tanórákon játékos formában és nem pusztán hallgatólagos részvételre alapozva a fogyatékkal élők, a cigányság és az idős emberek világához vitték őket közelebb. Szolidaritásra, együttérzésre, felelősségvállalásra és az előítéletek kinövésére hangoltak ezek az alkalmak, melyekre negyvenegy település ötvenhárom intézményében került sor, százkilenc esélyegyenlőségi osztályfőnöki óra keretében, úgynevezett tapasztalati szakértők, azaz érintettek bevonásával.
Irigylem a részt vevő nebulókat. Nekünk, akik az iskolát már jó rég magunk mögött hagytuk (de csakugyan és mindenestől felnőttünk-e?), ilyen alkalmak nemigen adatnak. Pedig sokszor érezhetjük: szükségünk volna rájuk.