Joseph Ratzinger mindig kereste, és sosem rejtette el az igazságot. A nagy tudású teológus 1977-ben München érseke lett, és VI. Pál bíborossá nevezte ki. Négy évvel később II. János Pál felkérte, hogy vezesse a szentszék tanítóhivatalát, a Hittani Kongregációt. A római évek alatt a bíboros nem épített maga köré támogatói kört, mégis fokozatosan vitathatatlan tekintélyre tett szert az egyházon kívül is.
Ratzinger sosem kereste az alkalmat arra, hogy pápa lehessen. Hetvennyolc évesen, a történelem egyik legnagyobb és leggyorsabb konklávéján választották meg. A bíborosok választásában Isten akaratát látta, ezért magas kora ellenére elfogadta a döntést és az azzal járó terheket. A történelem szempontjából igen jelentős nyolcévi pápasága után most úgy döntött, nincs már elég ereje hivatalának ellátásához, ezért elhagyja a pápai trónt.
A római egyház szimbolikusan lezárta a második világháború tragédiáját, és a nemzetközi nyitás szándékát fejezte ki azzal, hogy az olasz pápák csaknem fél évezredes uralma után egy lengyel, majd egy német bíborost választott meg a világegyház fejévé. Ezt az egyetemes dimenziót erősítette XVI. Benedek is a 2012. évi utolsó konzisztóriumon, amelynek során – a történelemben először – kizárólag nem európai bíborosokat szentelt fel.
XVI. Benedek nyolcéves pápasága nem volt könnyű időszak, de a szentatya egy érett és napjaink kihívásaira optimistán tekintő egyházat hagy utódjára. A katolikus hagyománnyal egybehangzó II. vatikáni zsinat öröksége az évek során fokról fokra bontakozott ki. Ennek köszönhetően gyarapodott a katolikus közösség, nagy figyelmet fordítva különösen Afrikára és Ázsiára, valamint az üldözött keresztények támogatására.
Egyértelműen megnyilvánult a szándék, hogy a katolikus egyház a keresztény egyházakkal karöltve az ökumenizmus szellemében folytassa útját, és baráti kapcsolatot ápoljon különösen az ortodox egyházakkal, de a világ többi vallásával is. Fontos lépéseket tett a zsidósághoz fűződő kapcsolata terén, a kulturális különbözőségeken felülemelkedve nyitott az iszlám felé, és a világon nagy számban élő nem hívők felé is. Világszerte rengeteg ember számára vált nyilvánvalóvá, hogy XVI. Benedek legfőbb célja az evangélium továbbadása. A hit és az értelem szavaival hirdette az örömhírt, amelyet nők és férfiak hitbeli és ideológiai megkülönböztetés nélkül hallgattak az egész világon. Joseph Ratzinger utódjával és a szentek közösségével ugyanezért imádkozik majd a jövőben is.
