Zsoltár
Olyan vagy köztünk,
mint a vándor,
ki éjjeli szállásra tér be,
de elzavarják.
Olyan vagy köztünk,
mint a megkopott hős,
ki segíteni nem tud,
vagy többé nem akar,
rongyos vándor, hontalan.
Csak hallgatsz a suttogók közt,
csak hallgatsz a fecsegők közt,
csak hallgatsz az ordítók közt,
csak hallgatsz a káromlók közt,
csak hallgatsz.
Íme, mostantól
csak a csöndeseké lesz
az ige,
a szó.
A vihar előtt
Ring a bárka a Tibériás-taván,
az evezők behúzva, vitorlánk pihen,
s a hajó, mint egy bizonytalan talán
inog a lét élén, lebeg a felszinen.
Babiloni vizek partján
A Kebár vizei mellett
idegen por,
vigyorgó csontmező,
fényesség, forgószél
nem érkezik.
Leballagok a barna folyópartra.
Tört hárfáink még az ágakon,
lógnak némán, mint száradó ruha.
Sötét vizek partján
délelőtt hőség,
délután végítélet,
számban a langyos víz
nem oltja szomjamat.
Ónodi-Papp Tamás (1971)
Szegeden élő biológus, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa