Kiderült: a magyarok által legfontosabbnak tartott érték a létbiztonság. Ez ugyan elsődlegesen nem erkölcsi érték, hanem a biztos állás, az emberi kapcsolatok, a lakás, a közbiztonság iránti igény fejeződik ki benne. De megvalósulhat-e ez olyan erkölcsi tulajdonságok nélkül, mint a megbízhatóság, a hozzáértés a munkában, a biztos alapokra épített (szentségi) házassági hűség, a baráti segítségnyújtás, a kisközösségi összefogás? És folytathatnánk még a sort: politikai, közéleti tájékozottság, az államról, az emberről alkotott modellek ismerete, a politikai irányzatok közötti állásfoglalás (keresztényszocializmus, liberalizmus, konzervativizmus stb.).
A környezetvédelem fontossága tíz év alatt előrelépett. Ennek hátterében is erkölcsi értékek húzódnak meg: az Isten által teremtett világ védelme és megőrzése unokáinknak is. Örvendetes a hagyomány egyre nagyobb értékelése.
Ebben szerepe lehet a vallási hagyománynak, de talán nem csupán a hagyományos vallásosságnak. Válsághelyzetben többen tudnak imádkozni, mások viszont az élet élvezeteinek kihasználására éreznek késztetést.
Számunkra különösen érdekes lehet, hogy a kutatók szerint stabilan az utolsó helyeken állnak: a sikeresség, az elismertség utáni vágy, az anyagi jólét, a kockázatvállalás, a kihívások keresése, az újdonság és a változatosság. Első pillantásra ebben hajlamosak vagyunk a szerénység erényét sejteni. Pedig a felsorolt értékek tisztességes megvalósulása is lehetséges, és ezek is elengedhetetlenek a piacgazdaságban való helytálláshoz. A sikeresség és a többi nem okvetlenül jelentik mások trükkös lehengerlését, kiütését. Az érvényesüléshez éppen ezekre a tulajdonságokra van szükség.
Nagyon szomorú változás a korábbi kutatásokhoz képest a tolerancia (a tűrőképesség, a párbeszédre való készség) értékelésének csökkenése a kétezres években. Sokan olyan világban érzik magukat – írják a kutatók –, ahol nem lehet odafigyelni másokra, ahol rájuk sem figyel senki. E tekintetben nagy szükség van a kifejezetten keresztény tanúságtételre.
Nézzünk az elénk tartott tükörbe! Lelki tükrünket is kiegészíthetjük az így elénk táruló kép alapján. Amit értéknek tartunk, azt ne másoktól, hanem elsősorban önmagunktól kérjük számon!