– Történt-e struktúraváltozás, ami a keresztény szellemiséget erősíti?
– Az általános iskola gimnáziumi és zeneiskolai bővítése már korábban megtörtént. Egyházmegyei püspöki megbízottunk, Száraz László plébános most került ide. Személye erős garancia a szerteágazó munkában; megújult a lelki élet, hetente háromszor van szentmise tanítás előtt, melyen bárki részt vehet. Mindig tele van a kápolnánk. Persze nem hiányoznak a korábbi osztálymisék, a lelki napok sem. Ami igazán új: a felkészítés a beavató szentségekre. Plébánosunk ebből is kiveszi a részét, és mindenben együtt dolgozik a négy katolikus hitoktatóval. De hadd említsem meg Szűcs Balázs egyetemi lelkészt is: ő a hitoktatáson kívül különböző szociális munkák szervezője.
– A modern kereszténység egyre gyakrabban emlegeti a „cselekvés dialektikáját”, tettek szükségszerű kapcsolatát…
– Tettek hitelesítik a hit tartalmát. Ezért hangsúlyozom segítségünket Erdélyben, Böjte Csaba intézményében – Szászvárosban, a Kalotaszeghez tartozó zsoboki református gyermekotthonban. Növendékeink évente kétszer kijárnak; a nevelők rájuk bízzák az ottaniakat, hogy ők szabadságra mehessenek. Ha személyiségfejlesztésről beszélünk, megemlíthetem a testvérkapcsolatok ápolását is a Kárpát-medencei Iskolatalálkozón, amit Mocsáry Dezső (evangélikus) tanár szervez. Ez a legjelentősebb kapcsolatunk az elszakadt területekkel.
– Kimondatlanul is érzem: nevelési eszméjük a cselekvésből indul ki; az életből, a gyakorlatból.
– A keresztény iskola célja: elvezetni a gyereket az élő Istenhez. Ez a nevelés lényege. El kell fogadnunk, hogy „örökkévalóságra vagyunk ítélve”. Ha magáról a nevelésről van szó, az imádság és a szociális munka olyan együttes hátteret biztosít, amely a hit szabadságát garantálja. S mivel semmi sem helyettesíti a cselekvést, rá kell nevelni a felnövekvő nemzedéket a becsületes munkára. Megjelenik tehát a szakmai felkészülés jelentősége, minél magasabb szinten. A személyiség kérdésében nem győzöm ismételni: egyén és közösség nem választható el egymástól, teljesen áthatja egymást. Minden tanár a személyiségével tanít. Nagyon jó pedagógusaink vannak az iskolában, akik emberi gyöngeségeik ellenére kiváló embertársak. Közösségünkben sűrű szövésűek az emberi kapcsolatok. Egy nevelő az életben a megélt hitét tudja továbbadni. Nem vitrinben tárolható egyik sem, hanem problémákkal küszködő, és mégis csoda, hogyan született ennyi szép és jó. A Lélek titka ez közöttünk. Ha nem így volna, nem érne semmit a nevelés. Itt nálunk szorosabb kapcsolat alakul ki a diák és a tanár között. Vannak növendékek, akik bérmaszülőnek a tanárukat kérik fel. Egy meglévő kohéziós csomópont köré kristályosodik a jövő reménysége. Ugyanakkor mi is szembesülünk például az elvált szülők gyermekeinek problémáival, de ez nem jellemző.
– A zenetanár, Kovács Márton mondta, hogy a hangszeres zenetanítás, a népzene és a népszokások az értékrend gazdagításán kívül a fellépés biztonságát is fejlesztik a tanulókban. A táncházak ugyanúgy. A gergelyjárás élő hagyomány az iskolában: a diákok elmennek az óvodának kicsiket toborozni. Úgy, ahogyan régen az iskolásokat toborozták.
– Ötszáznegyven növendékünk van, ebből háromszáz tanul zenét, néptáncot, kerámiaformázást. Ez utóbbit képzőművész tanítja, a tánchagyományt pedig „táncos fiatalok” adják tovább. Innen kerültek ki ők is. Van komolyzenei vonószenekarunk, több népzenei együttesünk és kamarazenekarunk is. A művészet „égi és földi szerelem”, amely templomot nyitogat.
– Sorrendben hová helyezik az iskolát?
– Tavaly és idén is bekerültünk az ország száz legjobb középiskolája közé. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem gyakorlóiskolája vagyunk. Az elmúlt két évben voltak országos középiskolai tanulmányiverseny-döntőseink, és mi szervezzük a katolikus iskolák matematikai és természetismereti versenyét.
– Tudtommal minden évben nagy a túljelentkezés, az épületet már kinőtte az iskola. És nincs megfelelő tornatermük…
– Az új fenntartó megígérte: hamarosan elkezdhetjük a tornaterem építését. A költségek javát a püspökség állja.
– Mi a titka a közösségi együtt cselekvésnek, az intézmény jó hírének?
– A gyerekek java nagycsaládból jön. A nyolcvanas években sok keresztény fiatal telepedett le itt, akik magukkal hozták a tudatos nagycsaládmodellt, és vállalják a harmadik, negyedik gyereket is. Közösségépítőként keresték kapcsolataikat, ami hagyománnyá vált errefelé.
– Győzi egyedül a mozgalmas iskola irányítását?
– A helyetteseimmel közösen dolgozunk: Babics Zsófiával, Török Péter Pállal, valamint Petényi-Kassay Balázzsal, aki a zeneiskoláért felel. És a hetven tanárral, akik igazi társaink a munkában.
Fotók: Kissimon István
