A sorseseménnyel foglalkozó kutatók számos ilyen pontot felvetettek már. Ezek vonatkozhatnak egyetlen személyre, aki átélt valamit, ami olyan jelentős hatást gyakorolt rá, hogy arra nem csupán mint eseményre emlékszik vissza, hanem ebből kiindulva érti meg egész élettörténetét, találja meg benne azt a vörös fonalat, amely révén az egyébként általában kaotikus egyedi események valamilyen logikusnak vélt folytonosságot mutatnak. A személyes élettörténetben ilyen fordulatot előidéző események lehetnek a „mindent eldöntő” találkozások, súlyos bűnök, melyeknek visszavonhatatlan és jelentős következményük van, átélt rettenetes és barbár támadások vagy a transzcendenssel való elementáris találkozás élménye is. Bár lehetséges a sorseseményeket csoportosítani és a vizsgálatokban a konkrét személytől függetleníteni, csak az tekinthető ilyen jellegű értelmező erőnek, amely egy vagy több konkrét személyre a saját egyedi életére vonatkozóan hat.
A sorsesemények azonban nem csupán a személyes élettörténetben lezajlott jelentős fordulatok lehetnek, hanem olyan mélyreható társadalmi történések is, melyek élménye és részben tudatos, de inkább a tudattalanban rejtező emléke megérteti az egyénnel önmagát és társadalmát. A XX. századi európai történelemben az egyik ilyen sorsesemény-jelentőséget kapott tragédia a holokauszt. Magyar kutatók is kimutatták, hogy az élettörténetek elbeszélésében tetten érhető a közvetett vagy közvetlen kapcsolódás a holokauszthoz, amelynek élettörténetet magyarázó hatása gyakran nem tudatos, ám az életútinterjúk elemzése során nyilvánvaló. Más kutatók – elsősorban a balkáni országokban végzett vizsgálódásaikban – az 1990-et követő két balkáni háborút tekintik ilyen sorseseménynek. Ilyen szerepet játszhatott az 1920-as években a trianoni trauma, később a kommunista hatalomátvétel vagy a berlini fal felépítése, amely véglegesíteni látszott Németország kettéosztottságát. Természetesen nincs értelme a múlt század legjelentősebb történelmi fordulópontjait egymással versenyeztetni, s még kevésbé egymás ellen kijátszani. Helytelen lenne az is, ha a magánélet sorsfordító eseményeinek elébe helyeznénk a történelmieket. Inkább annak fontos tudatában lenni, hogy a személyes kapcsolatokban és a társadalmi diskurzusban is mindig jelen vannak sorsesemények, melyeket gyakran nem lehetséges azonnal beazonosítani, de ismeretük nélkül az érdemi megértésnek kicsiny az esélye.
