Talán nincs is olyan magyar család, amelyben ne lenne tiszteletére keresztelve egy Erzsike, Bözsike, Zsóka. Erzsébet a miénk, miközben jóleső érzéssel gondolhatunk arra is: az egész világ ismeri, szereti. A legtöbb Elisabethnek, Izabellának, Jelizavetának is ő a védőszentje. Életrajzírói elsősorban jóságát, kegyességét emelik ki. De tudjuk, hogy jóságához erős akarat, kegyességéhez józan és tiszta gondolkodás is társult. Önálló, öntudatos, a szó legnemesebb értelmében szabad asszony volt. Szabad mások ítéletétől, férje családjának elvárásaitól, szabad a merev főúri etikettől. Ezért volt lehetséges, hogy a keze ügyében lévő legegyszerűbb tárgyak is a jót szolgálták. Hiszen a rózsacsoda nem az Isten bűvészmutatványa egy szorult helyzetben lévő királylány számára. A rózsacsoda a Teremtő ajándéka egy olyan asszony életében, aki az útját szabadon, örömmel és szeretettel járta.
