Fokozódó spirituális igényeikre nem a történelmi egyházakban, hanem a szektákban és a fogyasztói tömegkommunikáció mintáiban vélik megtalálni a válaszokat. Helyzetüket röviden a rend nélküli szabadság, a bizonytalanság és a cseppfolyós jövőkép jellemzi – míg apáik a kiszámíthatóság szabadság nélküli világában nevelkedtek fel.
Sajnos tovább fokozódott a stabil párkapcsolatok kialakulásának és a házasságkötésnek a későbbi életévekre tolódása – nőknél huszonhét-huszonnyolc, férfiaknál harminc-harmincegy éves korra. A húsz-huszonkilenc évesek között a házasságok száma 2000-hez képest a felére csökkent: 2000-ben 52,6 százalék volt, most 45,8 százalék. Az egyedülállók aránya a 2000. évi 26,4 százalékról 32,3 százalékra nőtt. Az újszülöttek negyven százaléka házasságon kívül születik. A házasságok több mint hatvan százaléka válással végződik. Ez 2000-ben még „csak” ötven százalék volt.
Mi ad mégis reményre okot? Az, hogy a magyarok ma még kiemelkedően fontos értéknek tekintik a családot. A nők 67,6 százaléka és a férfiak 58,6 százaléka vallja: nem lehet igazán boldog, akinek nincsen gyermeke. (Ezek a számok Németországban 15-20 százalékkal alacsonyabbak, míg Hollandiában 18-20 százalék körüliek.)
A magyarok 60,3 százaléka két, 20,4 százaléka három, 5,5 százaléka pedig ennél több gyermeket szeretne. Egy gyermeket 11,3 százalék szeretne, és csak 2,5 százaléka nem szeretne gyermeket. Az is ismert tény, hogy a boldog és tartós házasságban élők egészségesebbek és tovább élnek, mint az egyedül élők.
Fontos azonban újra és újra elmondani, hogy a családról vallott értékkonzervatív felfogás és a praxis más. Mi fog megváltozni? Nyilván az értékrend! Ezért az utolsó esélyünk, hogy hiteles, kiszámítható és stabil családpolitikával fordítsunk a logikán, és a fiatalok elhiggyék: lehet hosszú távra tervezni, érdemes gyermeket vállalni! Ez azonban nem fogja megváltoztatni a népességfogyást, középtávon is csak lassítani tudja. Még sincs más út.
A családpolitika legfontosabb teendői: kiterjeszteni a családi támogatások rendszerét (családi adózás, főállású anyaság), összeegyeztethetővé tenni a munka és a család gondjait (rugalmas részmunkaidő, családi napközi), családbarát közbeszédet, társadalmat formálni.
