Az orvosi irodalomban az 1200-as és 1300-as években találhatunk először említést a szemüvegről. A szemészet az 1800-as évektől lett az orvoslás önálló tudománya. Jénában 1884-ben megalakult a mai Zeiss-gyár őse, amely a lencsecsiszolás ipari szintű megvalósításával széles tömegek számára tette elérhetővé a szemüveget. Magyarországon a Magyar Optikai Művek honosította meg a szemüveglencse-gyártást.
Ami a pápaszem szavunkat illeti, sokan úgy tartják, hogy mivel a szemüveg ősének első használói magas rangú papok és pápák voltak, ezért terjedhetett el az elnevezés. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a nagyítólencsét felfedezését követően hamarosan nemesek, sőt, nemes hölgyek is szívesen használták. Valószínű, hogy a pápaszem szavunk egy bizonyos pápához köthető, mégpedig X. Leóhoz, akiről köztudott, hogy nagyon gyengén látott, és nagyítólencséjét szinte sosem tette le. Raffaello festményén is kezében tartja a bekeretezett, olvasáshoz használt üveget.
Azokban az időkben, az 1500-as évek elején, az egyre fenyegetőbb török veszedelem idején megélénkült a magyar diplomáciai tevékenység Rómában, és számos hazai küldött fordult meg a pápánál. Látva a „szemüveges” X. Leót, valószínűleg ők nevezték el a hazánkban akkor még kevéssé elterjedt okulárét pápaszemnek.
