Diófa ágán
Áthajol a szellő
Világok száján
Indulsz fehér úton
Dalolnak mindenek
Bátor voltál
Átdaloltál
Ligetek közt
Itt maradtál
Néma fényben
Tavaszodtál
Boldog Herceg Asszony álma
Aranyában virág szára
Leander nő nemsokára
Árkokon is átvibrálva
Zivatarban valahára
Sokreményű karcsú fára
Apró fürtökben áprilisi álom
Nimfák táncolnak napnyugta csendben
Narancsok közt fényorgona játszik
Akkordjaidban őrző rejtelem
Ragyogó palástját ölti a nyár
Ibolya virágzik újra
Tékozló természet vendége vár
Aranyló foltokba bújva
Déli szélben fogant
Óceáni mámor
Reményben fénytető
Igazgyöngyű Ámor
Kincsemben égre gyúl
Aranyszálú gyémánt
Féktelen körökben
Liliomnyi létben
Óra kattanásra
Régi szép szerényen
Adott téged Isten
Álmodunk átdalolva
Bíbor szigetek közt
Egek hajlatában
Lovaid abrakolnak
Álmélkodnak szerteszórva
Reménybe öntik testem
Orgonasípok aranyba forrva
Népdalt táplálsz bennem
Reménybe szőttétek életem
Adtatok bársony esteket
Déli harmatban játszott a Hold
Bánatos szemű éneket
Bódult dallamú szenteket
Aranyarcú szaftos almát
Régi és új fájdalom
Derült szegélyű illatát
Fakasztott források hangjait
Áldott világ magzatátÁtkarolom a Föld megroggyant asztalát
Boross Teréz (1971) Budapesten élő költő
