A nyárelőn begyűjtött virágokat szellős helyen szárítják, illetve frissen szörpöt készítenek belőlük. A szárítmányból gyógytea készül meghűlés ellen, vizelethajtásra, köhögéscsillapításra, de vértisztító hatása miatt is becses. A virág hatóanyagai között találhatók többek között gyanták, cseranyagok, glikozidák, illó olajak és jótékony enzimek. Az októberre csillogóan feketére érett bodzabogyónak legalább ennyi, ha nem több erénye van: a cukron túl A- és C-vitamint tartalmaz, valamint antociánt és értékes gyümölcssavakat. A borászok is profitálnak belőle, mert a bodzavirág borban áztatva muskotályos ízt ad a nemes nedűnek, míg az érett bodzabogyó ragyogó vörösre festi.
A fehér fagyöngyről (Viscum album) már a farmakológia is bebizonyította: szintén értékes gyógynövény. A leveles hajtásaiból készített tea vérnyomáscsökkentő, görcsoldó, szívnyugtató hatású. Serkenti az anyagcserét, és belső vérzések ellen is hatásos. A szakirodalom megemlíti, hogy cukorbaj kezelésére, valamint sárgaság gyógyítására is használható. Értékes hatóanyaga a viszkotoxin, amely azonban nagyobb mennyiségben mérgezést okozhat. Fogyasztásra csak főzve vagy szárítva alkalmas, mert így lebomlanak káros vegyületei. A fagyöngy félélősködő (félparazita), félörökzöld cserje. Magvai a madarak bélcsatornáján át vagy csőrük tisztogatásával jutnak el a fákra, ahol tapadókorongok segítségével benyomulnak a fa vízszállító rétegeibe. A villásan elágazó, gömb alakba rendeződő fás szárak sárgászöldek, akárcsak a hosszúkás, bőrnemű levelek. Az apró virágok a szárak elágazásainál csoportosan nyílnak, majd megtermékenyülés után üvegszerűen áttetsző, fehéres bogyók fejlődnek belőlük.