Beer Miklós váci püspök érkezik a templomszentelésre. Főpásztori szolgálata kezdetén úgy nyilatkozott (s most mosolyog rajta): nem épít több templomot, hiszen a meglévőket sem tudják ellátni a lelkipásztorok. „De az évek során rájöttem: mégiscsak szükség van újakra. Nem maga az épület számít, hanem az élő katolikus közösség. Mindenütt, így Tiszajenőn is élnek nagyszerű emberek, akik közös imádságra, bibliaórára, szentségimádásra, közös áhítatra hívják a többieket. A pasztorációról is másként kell gondolkodnunk a jövőben, egyre inkább számítunk a közösségben élő hívő emberekre.”
Szeptembertől a katolikus egyház átveszi a helyi általános iskolát, óvodát, és a szomszédos községben, Vezsenyben lévő tagintézményt. „Örülünk neki – mondja Vágó Béla iskolaigazgató. – A falu régóta szerette volna már ezt, most a szülők akarata találkozott az egyházmegye szándékával.”
Az iskolaátvétel mögött nem húzódik meg az a meggondolás, hogy mostanában az önkormányzatok azért szeretnének átadni egyházaknak iskolákat, mert ebben látják azok megmaradásának biztosítékát? – tolakodik elő a kérdés.
„Régi vágya a falunak, hogy jól működő iskolája legyen, ne csak anyagi, hanem lelki, spirituális szempontból is” – mondja Vágó Béla, s ez érthető is, hiszen a falu lakosságának majdnem kilencven százaléka katolikus. A szomszédos Vezseny vallási szempontból vegyes összetételű, talán a reformátusok vannak többségben, de ez ott sem befolyásolta a döntést. A helyi tiszteletes örömmel vállalta a hitoktatást a katolikus faluban. Nem is lenne szabad erre szót vesztegetni, hiszen az ökumenikus szellem ma már a legtöbb helyen természetes.
„Nem pusztán megtartani akarjuk az iskolát, hanem olyan szellemben kívánjuk oktatni és nevelni a fiatalokat, elsősorban a tiszajenői fiatalokat, hogy visszataláljanak a tisztességes élethez” – mondja Puskás Béla polgármester.
Egy csillogó arcú lánytól kérdem, mit jelent számára az új templom. „Békéscsabán tanulok, a mai alkalomra jöttem haza…”, rövid ideig gondolkodik, mondja-e, de miért ne, olvasom ki a tekintetéből, s már örömmel közli: „Itt szeretnénk házasságot kötni, aztán a gyerekeket kereszteltetni…”
A tiszajenői iskolában százhatvan diák tanul, az óvodában pedig hatvan gyermeket nevelnek. Élő falu, a fiatal házaspárok nem vándorolnak el, ha nem is könnyen, de meg lehet itt élni. A falubeliek egy része gazdálkodik, mások a közel egyenlő távolságban lévő Szolnokra, Abonyba vagy Ceglédre járnak dolgozni. Ötvenen részesülnek munkanélküli-segélyben, általában tízen végeznek közmunkát. Most, hogy az Európai Unió fölszabadította a kohéziós alapokat (eddig politikai okok miatt ennek befagyasztásával zsarolták az országot), Tiszajenőn már a csatornázás és csapadékelvezetés megoldásán gondolkodnak.
A tantestületben örömmel fogadták a katolikus iskolává válás hírét. Mindenki szeretne maradni – „örömmel”, teszi hozzá az igazgató. Nem mindenki gyakorolta eddig a hitét, de az iskola nem csak a diákokat formálja… Az eddigi kiírást annyiban kell módosítani: a Szent István Általános Iskolából Szent István Római Katolikus Általános Iskola lesz az új tanévben. A lényeg azonban sokkal több ennél. Ahogy Beer Miklós püspök mondja: „A mai aggodalom, a köznevelési törvénnyel és az iskolák helyzetével kapcsolatban jelentkező zavar majd szépen lecsendesedik. Az egyház igyekszik segíteni a társadalom életének jobbításában, de például tudomásul kell vennünk, ma elképzelhetetlen a régi helyzet, amikor minden iskolának saját lelkésze volt. Körültekintően szükséges döntenünk valamely iskola átvételénél. Ahol egyértelmű a szándék a tanárok és a szülők részéről, ott vállaljuk a közfeladat ellátását – azzal együtt, hogy ennek katolikus lelki-szellemi hátterét meg kell oldanunk.”
A Váci egyházmegye oktatási intézményeinek száma ma már több mint harminc.
A tiszajenői templom tervei öt éve készültek el, s amikor „a bokrok között leraktuk az alapkövet”, idézi Beer püspök a polgármesternek, sokan nem hitték, hogy 2012. június 17-én gyönyörű ruhába öltözött, csengettyűhangú iskolás lányok énekelnek a templom szentelését követő ünnepségen.
Mindannyiunk hite nélkül nem valósulhatott volna meg – szájról szájra jár az egyszerű, ám őszinte meggyőződés.
Miklós püspök beszédében – bár Szent László nevét viseli a templom – a Szent István-i gondolatra utal: minden tíz falunak legyen temploma. „Új honfoglalás, országalapítás tanúi vagyunk itt Tiszajenőn. Ami mai nyelvre lefordítva azt jelenti: higgyünk a jövőben…!
Higgy, és ne félj! Élni csak így lehet. Tiszajenő fölött a magyar alföld egyszerűségében szép távlata. A püspök elhelyezi Szent Jusztinusz ereklyéjét az oltárban, közben a középkori védelmet idézi: aki megérintette a felszentelt oltárt, oltalmat nyert üldözői elől.
Bármennyire ünnepi a nap, Beer Miklós nem felejt el figyelmeztetni: „A mai ünnep sem szakítható el társadalmunk állapotától, gazdasági nehézségeinktől, az ökológiai tragédia fenyegető rémétől, a családokat sújtó nehézségektől, a munkanélküliségtől…” – hosszú a sor, sokszor úgy érezzük, már reménytelenül hosszú. De hitünkből épül újjá a világ – még ha sokan, olykor még magukat katolikusnak vallók is megbicsaklanak ebben.
„Európa népei nemigen hallják meg Jézus szavát. Aki önző módon akarja élni az életét, tönkreteszi azt. Hívő emberként kell megértenünk, s akkor érthetjük meg valójában a mostani válságot is.”
A templom küldetése, értelme, hogy itt újra és újra meghalljuk Isten szavát, aki azt akarja, hogy életünk és bőségünk legyen. „Tanuljunk meg önzetlenül, szerényen élni…”
Tiszajenő – íze volt ennek a reggelnek, s íze van a kora esti levegőnek… Hogyan mondta a püspök: tanuljunk meg így tekinteni a világra, s akkor „szépen élhetnénk, és szépen is fogunk élni a Duna–Tisza-tájon”.
Fényképezte: Cser István
