Az északi oldal hívei jól tudják, hogy a legnépszerűbb idegenforgalmi látványosságok árnyékában csodás látnivalók találhatók; ahogy olykor egy-egy évszázados faóriás tövében is gyönyörű kis növényekre bukkanhatunk. Például tökéletes nyári kirándulásban lehet részünk, ha felkeressük a Balatonfüred és a Tihanyi- félsziget mellett megbújó, barátságosan szerény településeket, Örvényest és Balatonudvarit. Ha Tihany felől indulunk, a 71-es számú főúton haladva Aszófőn keresztül jutunk el Örvényesre. Útközben, Sajkod határában feltétlenül érdemes megtekintenünk az úttól alig harminc méterre álló Apáti-templomot. Egykor Apáti falu állt e helyen, amely a török időkben elpusztult, s csupán e szépséges Árpád-kori istenháza maradt meg belőle. Bár hivatalosan templomromnak nevezik, jelenleg példásan helyreállított alakjában csodálhatjuk meg.
S akad itt persze más érdekesség is: a templom oldalából indul a Lóczy-tanösvény, amely az Apáti-hegyen át a Szarkádi-erdőbe, majd a gejzírmező érintésével az ősközségbe vezet. Az úton hét megállót alakítottak ki, s mindegyik egy-egy nevezetességhez kapcsolódik. Az ösvényt a legendás geológusról és földrajztudósról, Lóczy Lajosról (1849–1920) nevezték el, aki több száz tudományos publikációban írta le a Balatont és vidékét: neki köszönhetően nagy tavunk akkoriban egyike volt a világ legrészletesebben feldolgozott területeinek.
A templomromtól alig egy kilométer az út Aszófőig, onnan pedig újabb egy kilométer után megérkezünk Örvényesre, erre a mindössze százötven lakosú Árpád-kori településre. Érdekesség, hogy a falu neve a középkori összeírások szerint eredetileg Örményes volt – hogy miért hívták így, s hogy az m helyébe pontosan mikor került a v, ma már senki sem tudja. Akárhogyan is, egy vízparti községhez bizonyára jobban illik az örvény szó, mai eszünkkel egészen logikusnak tartjuk… Ott-tartózkodásunk során mindenképpen érdemes megnéznünk a temetőben található, XIII. századból fennmaradt templomromot. A középkori falu román stílusú szentélyének maradványai ezek; magas falai fölé újabban tetőt emeltek, hogy megvédjék a további pusztulástól. A templomdomb alatt a Pécsey-patak csörgedez, régi kőhídját szépen felújították, korlátján – ahogy az egy rendes patakparton szokás – Nepomuki Szent János szobra álldogál. Ám a hely legfőbb látványossága a pompás műemlék vízimalom, amely ma is működőképes, és látogatható múzeum. A fellelhető iratok szerint 1800 körül épült, nagy vízkerekét a patak hajtja. Az örvényesi vízimalmoknak gazdag múltjuk van: már az Árpád-kor utolsó harmadából is ránk maradt néhány ezzel kapcsolatos feljegyzés. Ennek a ma is működőnek a közvetlen elődjéről például 1211-ben írtak először. A hely szépségéről akár augusztus 24. és 26. között is meggyőződhetünk, az örvényesi falunapok során.
A főúton nyugatnak haladva csak egy iramodásnyira találjuk az alig négyszáz lelket számláló Balatonudvarit. E szintén Árpád-kori falu a második világháborúig a veszprémi püspökség birtoka volt, nevét valószínűleg a királyi udvarnokokról kapta. Legfőbb nevezetességei a törvényileg védett temetőben található, hazánkban egyedülálló, szív alakú sírkövek, melyeket 1808 és 1840 között állítottak. E több mint hatvan, fehér mészkőből faragott követ népi műemlékké nyilvánították – pontos eredetüket, alakjuk okát még egyetlen néprajztudósnak sem sikerült megfejtenie. Persze, ezzel kapcsolatban kering egy kedves helyi legenda, ám ennek megismeréséhez el kell látogatni a helyszínre…
