Ezekkel a szavakkal köszöntötte Tarlós István főpolgármester június 20-án Budapest tizenhat új díszpolgárát, köztük Bolberitz Pál professzort. Az apáti címmel már 1988-ban kitüntetett filozófiatanár a főváros hívő katolikusainak szélesebb rétegeit elsősorban nem tudományos, hanem kiváló lelkipásztori munkájával hódította meg. Már szentimrevárosi káplánként olyan bibliaórákat tartott, amelyek diákok, egyetemi hallgatók százait vonzották. Később a belvárosi ferences és a városmajori templomban tartott konferenciabeszédei és homíliái szolgálták a főváros katolikusainak szellemiségét.
Budapesti és római doktorátust szerezve előbb Esztergomban, 1978-tól pedig Budapesten tanította a papi hivatásra készülőket. Egykori osztályfőnöke, Antall József is felfigyelt már tehetségére, ami a diktatúra útvesztőin keresztül is kibontakozott, bő termést hozott. Húsznál több filozófiai, világnézeti művének szinte egyike sem elvont bölcselkedés, hanem társadalmunk égető kérdéseire gyógyírt kereső könyv.
A Széchenyi-díj, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal, a Fraknói Vilmos-díj, a Hit Pajzsa kitüntetés tulajdonosa most Budapest díszpolgára is lett. Fővárosunknak nagy szüksége van azokra a lelki, szellemi értékekre, melyekkel Bolberitz professzor tovább gazdagíthat bennünket.
