Lendületben a közösség, új és új tagokkal bővül. Szerintem a nyitottságában és a személyességében van az ereje. Nagyon várom az egész napos rendezvényt, amely az MKK huszadik évfordulója alkalmából június 30-án lesz, és a gyulai nagytáborra is izgatottan készülök… – A közösség számomra Isten mosolya, ezért ha valamit az oltár elé kellene tennem, egy nagy smiley-jel lenne – töpreng el Csurka Emese. – Erőforrást jelent számunkra, hogy a tagjai lehetünk. Hozzásegít, hogy helyt tudjunk állni, amikor a beadandók és a vizsgák ránk szakadnak, és hogy soha ne érezzük magunkat elveszettnek – teszi hozzá barátnője, Kocsis Ágnes.
– Azt akarjuk ma megköszönni, amit Isten ebben a tanévben általunk növesztett – mondja a tanévzáró misén a Magyar Szentek templomában Pákozdi István egyetemi lelkész. – Az után, hogy az evangélium magvetője elvégzi a munkáját, akár alszik, akár ébren van, a mag megered, kihajt, majd növekedésnek indul. Van egy csodálatos valóság, amely akkor is növekszik, ha nem figyelünk rá: az Isten országa. – De a növekedés nem mindig látványos, sőt egészen rejtett is lehet – folytatja Egri László állandó diakónus. – Vörösmarty kételkedett abban, hogy ment-e a könyvek által előbbre a világ, Az ember tragédiájában minden szín kudarcnak tűnik, Spengler és Toynbee szerint a történelem ismétlődő ciklusokból áll, fejlődés nincs. A krisztusi ígéret azonban biztos, és Teilhard de Chardin szerint már a világ krisztogenezisének korában járunk. Nincs miért félnünk: Isten országa növekvőben van közöttünk. Olyan, mint egy hatalmas fa, amelynek sarjadó és elszáradó ágai, rügyei és lehulló levelei egyaránt vannak. Személyes szinten ez azt jelenti, hogy levelekként ránk is bíztak egy kis susogást, árnyékadást, és azt: ha egyszer lehullunk majd, Krisztus ígéreteinek akkor is részesei maradunk. – Amikor Izrael túl magabiztossá vált, az Úr időről időre büntetéssel sújtotta – veszi át a szót ismét Pákozdi atya. – A szent maradék, a kicsiny mag aztán alázatosabb, hűségesebb volt, mint az elődök. – „A kicsinyeket felmagasztalta”, olvassuk a Magnificatban. Néha mégis kételkedünk, hogy csakugyan így van-e, amikor a forgalomban BMW-k kormányánál ülő, kigyúrt, erőszakos alakokat látunk. Időnként elbizonytalanodunk ilyesmik miatt; kételyek ébrednek bennünk azt látva, hogy ennyire jól érvényesülhetnek a törtetők – fűzi tovább a gondolatot Egri László. – De ha körülnézünk a világban, a közel- és a távolabbi múlt eseményei egyaránt azt igazolják, hogy a diktátorok sorsa mindig a bukás. Az igazi erő a kicsiben van, erről soha ne feledkezzünk meg! Egy indiai mondás szerint azt, amikor egy hatalmas fa kidől, mindenki hallja, míg azt, amikor rügyeznek a fák, senki. Ez a csöndes növekedés, hűséges szolgálat a mi feladatunk, ehhez, a jó rosszal való legyőzéséhez kérünk ma erőt, és ezt köszönjük meg ma, az elmúlt tanévre visszatekintve. – Hálát adunk a vizsgákért, a tudásban való előrehaladásért, a küzdelmekért, személyes növekedésünkért és Isten országának csendes növekedéséért, közös imáinkért és találkozásainkért, azért, hogy a közösségben újra meg újra hazatalálhattunk – imádkozza Pákozdi atya.
Azután pedig érte imádkoznak: húszéves egyetemi lelkészi szolgálatáért mondanak hálát a jelenlevők. A terebélyes fáért, amelynek annak idején elültetője volt, a viruló közösségért, amely ma annyi egyetemista fiatal számára jelent biztos pontot.
Fotó: Kissimon István
