A templomhoz kötődik a máriaremetei Madonna-kép is. Thalwieser Katalin 1763-ban érkezett Hidegkútra, és feleségül ment a már itt élő Linzenpold György tehetős sváb férfihoz. Az ifjú feleség magával hozta a svájci német Maria-Einsiedeln híres búcsújáró hely csodatévő kegyszobrát ábrázoló képet, amelyet a gercsepusztai templomban helyeztek el. Később a kegykép átkerült egy máriaremetei fakápolnába, majd 1899-ben a megépült Kisboldogasszony-kegytemplomba vitték. Máriaremete nevét is ennek a képnek köszönheti, hiszen a német Maria-Einsiedler szó magyar tükörfordítása Máriaremete.
A templommal szemben kőkereszt magasodik. Pesthidegkút svábjai az egyik út mentén állították föl 1930-ban, de az ötvenes években egy traktor (talán nem véletlenül) kidöntötte. Hosszú évtizedekig hevert a hidegkúti plébánia udvarán, míg Bognár Lajos nem gondoskodott róla. Lajos atya, aki Assisi Szent Ferenchez hasonlóan szinte két kezével építette újra a templomot, tíz évvel ezelőtt hunyt el. Földi maradványait az oltár előtti urnasírban helyezték el. A templomban azóta is imádkoznak, keresztelnek és esketnek. Húsvéttól halottak napjáig, vasárnap délutánonként szentmisét is tartanak benne. Nemcsak a pesthidegkútiak, hanem a budai hegyekben kirándulók is szívesen térnek be ide az Urat dicsérni. Ha tehetjük, egy nyári vasárnapon látogassunk ki ide.
Megcsodálhatjuk a táj szelídségét, magunkba szívhatjuk a falak közt a régi korok illatát, és megérthetjük a dalt is, amely Franco Zeffirelli Ferenc-filmjében csendült fel. Hiszen „Álmod úgy valósul meg, ha apránként építsz. / A sok kicsi sokra megy, műved így gyarapszik./ Életed éld szabadon, szánj időt a szépre. / Ne sokat tégy, de azt jól, s öröm lesz a bére. / Kőre követ nap mint nap, titkod lassan érik. / S így növekszel nap mint nap, míg felérsz az égig…”
