Az ötödikesek énekelnek, vigyázban állva köszöntenek, aztán a kamaszkor környékén az ajándékozás is nyeglévé válik. Bizony, többször előfordult már, hogy a zajongó gyerekek szemetes terméből kifordultam az utolsó órán. Mert tanárként még ebben a megajándékozott helyzetben is vállalnunk kell a nevelést. Fontos ugyanis átadni tanítványainknak az ajándékozásban rejlő nagy lehetőséget, ami nem szokás, hanem viszonyulás létünk ajándék voltához. Ebben a gesztusban (is) magunkra pillanthatunk: tanárként át tudtam-e adni valamit a teremtett világ ajándékul kapott szépségéből, diákként pedig képes voltál-e fölismerni a felnőttek botladozó szeretetén keresztül az élet örömteli pillanatait?
Végigpörgetem magamban eddigi tanári pályámon kapott ajándékaimat: könyvek, tollak, tolltartó, finom borok, csokoládé, kávé, üvegtálban sütemény. Legkedvesebb ajándékaim azonban a személyes figyelem megnyilvánulásai: egy gyöngyökből fűzött szarvasbogár, melyet Radnóti verse ihletett, egy kis kép Pilinszky Halak a hálóban című verséhez kapcsolódva, egy palackba rejtett levél, egy fontos film, melynek tokját osztályképek borítják, album a közös emlékekkel. Megannyi tárgy, amelyek mögül azonban arcok lépnek elő. Pilinszky sorai jutnak eszembe: „Mert mit is jelképez tulajdonképp az ajándék annak részéről, aki adja? A valódi ajándék lényegében önmagunk egy darabja, s önmagunkból való »darabka lemondásunkat« szimbolizálja annak javára, akit megajándékozunk vele. Viszont mivel fogadhatja el méltóképp a valódi ajándékot valaki? Azzal, ha elfogadva, rögtön ő maga is lemond róla, ami annyit jelent: hogy nem az ajándékért hálás, hanem az önzetlen szeretetre ő maga is önzetlen és ingyenes szeretettel felel. Az ajándéknak ez az önzetlen és ingyenes adása-fogadása egyetlen igazi módja az ajándékozásnak, s lényegében a szeretet gesztusa, amiben a fogható ajándék csupán jelképe, szimbóluma a cselekvő szeretetnek. Enélkül nincs is ajándékozás, s ha igen, jobb lett volna meg se történnie.”
A tanév végi köszöntésben tehát tanár és diák együtt élheti meg a megajándékozottság kölcsönös örömét, amely egész életünk irányultságát megalapozhatja.
a szerző pedagógus
