– A II. vatikáni zsinat azt kívánta a szerzetesrendektől, hogy vizsgálják át konstitúcióikat és alkalmazzák a modern idők kihívásaihoz. A Magyar Bencés Kongregáció 1971-re készítette el és hagyatta jóvá szabályzatát. A főapát szolgálati ideje nem meghatározott, de kilencéves szakaszokra van bontva, amelyek végén a főapát megkérdezi a közösség tagjait: akarják-e, hogy a továbbiakban is tisztségében maradjon? Vagyis ez valójában nem választás, hanem bizalmi szavazás. Egyes bencés közösségeknél hasonló elveket követnek, máshol már a választásnál kimondják, hogy hány évre szól a megválasztás, azután automatikusan megszűnik az apát szolgálata.
Pannonhalma sokat ad arra, hogy széles körben, nemzetközileg ismert kulturális és lelki központtá váljék. Ehhez hozzátartoznak a turizmushoz kapcsolódó beruházások és fejlesztések is.
– Pannonhalma a maga ezertizenhárom évével történelmi valóság és adottság. A turizmus pedig a modern élet velejárója. Már a szocializmus utolsó éveiben megindult a látogatók áradata. Amikor 1990-nel visszanyertük a szabadságot, a következő választási lehetőség állt előttünk: hagyjuk, hogy elsodorjon minket a turizmus, mások jöjjenek ide irodákkal, idegenvezetéssel, s ezzel lassan kiszoruljunk a házunkból; vagy pedig a „tulajdonos jogán” mi vesszük kézbe az irányítást. Ez utóbbi mellett döntöttünk. Pannonhalma 1996 decemberében a világ kulturális örökségének része lett, ami rangot és ismertséget jelent. Hazai, majd európai uniós pályázatokat elnyerve lehetővé vált, hogy saját koncepciónk szerint alakítsuk ki a turisták és a zarándokok kulturált, európai nívójú fogadását. Mindemellett arra is törekedtünk, hogy a vendégfogadás a monostor életét és fő feladatát, az oktató-nevelő munkát ne zavarja. Eközben hagyományainkból merítve apátsági termékeket állítunk elő és árusítunk, abban bízva, hogy ezek idővel némi anyagi nyereséget is hoznak, mivel az épületegyüttes fenntartására az évi költségvetésünkben nincs más forrás.
Hosszú évek óta zajlik az apátság épületének felújítása és környékének rendezése. Milyen ütemterv szerint haladnak?
– Először a falakon belül kezdődött meg a felújítás és az infrastruktúra korszerűsítése, ami 1996-ra nagyrészt elkészült, majd az apátság udvarát és környékét rendeztük, így ma már teljesen megújult kép fogadja azt, aki bejárja az épületet körülvevő sétányokat. 2003-ban felépítettük az új Apátsági Pincészetet, és gyakorlatilag tavaly fejeződött be a szőlő- és borgazdaságunk beruházási programja. Jelenleg az apátság alatt, az úgynevezett Kosaras dombon folytatódnak a munkálatok. A Skardelli György tervezte turistafogadóépület mellett egy látogatóközpont épül hamarosan, amelyben gasztronómiailag igényes étterem, internetezésre is alkalmas kávézó és képzőművészeti alkotások bemutatására alkalmas kiállítótér kap helyet. A parkoló bővítésére is szükség van, mert az ideérkező buszoknak, autóknak már nincs elég hely. Ezeket a „külső” fejlesztéseket 2010 nyaráig szeretnénk befejezni.
Hogyan tudják megoldani a zarándokok fogadását?
– Nagy gondunk, hogy a lelkigyakorlatozó csoportokat, a zarándokokat csak akkor tudjuk elhelyezni, ha az iskolában nincs oktatás. A Kosaras domb irányában található a félreeső, csendes Csejder-völgy, amely azelőtt az apátság vízellátását, illetve aggregátorokkal a független áramellátását biztosította. Jelenleg használaton kívüli terület, ahová – az említett beruházásokkal párhuzamosan – egy több lakóépületből és közösségi térből, valamint egy kápolnából álló zarándokházat tervezünk. E kifejezetten lelkipásztori célokat szolgáló épület terveit már el is készítette Czigány Tamás építészmérnök, és várhatóan ez év végére meg is épül. Továbbá a kolostori kertet is szeretnénk a régi szépségébe visszaállítani. Ott a gyógynövényes hagyományunk kerül a középpontba: a látogatók megismerkedhetnek a gyógynövényekkel és az azokból készülő termékekkel. Mivel csak kész tervekkel tudunk pályázni, évekkel ezelőtt összeállítottuk az egységes, hosszú távú, több évtizedre előretekintő fejlesztési koncepciónkat.
Ez az ingergazdag környezet, az állandó nyüzsgés bizonyára meghatározza hétköznapjaikat. Miként hat mindez a szerzetesi hivatásra?
– Számunkra ez történelmi örökség, és ebből fakadó „kényszer”. Az ember a szükségből próbál meg erényt kovácsolni. A helyzet időközben sokat változott, hiszen a „régi” Pannonhalma a Magyar Bencés Kongregáció elöljárói központja és teológiai főiskolája volt. Az itt élő szerzetesközösség tagjainak viszont a lelki élet mellett ma legalább háromirányú a tevékenysége. Legfontosabb az oktató- és nevelőmunka, a gimnázium és a kollégium; aztán a lelkipásztori feladatok ellátása a környező tizenöt egyházközségben, illetve a monostor gyűjteményeinek és a szociális otthonnak a működtetése. Vagyis az utóbbi ötven év történelmi „rárakódásai” tekintetében „profiltisztítást” kellett végeznünk, hogy lássuk, mi is a dolgunk. Megpróbáljuk e történelmi „konglomerátum” erényeit és előnyeit kihasználni.
A megszavazott bizalom tudatában milyen személyes célkitűzéssel tekint a következő esztendőkre?
– Isten szeret bennünket, mert mindig is voltak és most is vannak hivatások. Nincsenek ugyan sokan, de értékes fiataljaink vannak. Ők a folytatás, a jövő ígéretei. Azt látnunk kell, hogy a szerzetesség egy szekularizált világban nem lesz „tömegmozgalom”. Fontos hivatásunk elmélyítése és a valódi szerzetesközösség kialakítása, ahol az evangélium a szívekbe írt tanítás és a hétköznapokban megélt valóság.
