Az EU-ból azonban hazánkban a politikusok segédletével mumus lett, amelyre minden kellemetlen döntésnél hivatkozni lehet. A jelenlegi kormány néhány ügyben megpróbál ellenállni az EU számunkra kedvezőtlennek tűnő döntései ellen. „Szovjetunión nevelkedett” honfitársaink ilyenkor, mivel megszokták a szolgalelkűséget, azonnal kiabálni kezdenek, s ha nem szolgáljuk ki a „nagy testvért” kellőképpen, nem szolgáltatjuk ki magunkat eléggé az önként vállalt „párkapcsolatban” az erősebbik félnek, félelmüknek adnak hangot.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy a múlt héten felröppent a hír: a luxemburgi Viviane Reding, aki az Európai Bizottságon belül a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért felelős, az új magyar Alkotmányról folytatott vitában kijelentette: nincs összhangban az Európai Unió Progress programjának szabályaival az abból anyagilag támogatott magyarországi abortuszellenes kampány, amelyet a közelmúltban indított a kormány. A BKV-járműveken és megállókban elhelyezett posztereken egy magzat képe mellett a következő felirat olvasható: Azt is megértem, ha nem vagy még kész rám… de inkább adj örökbe, hadd éljek!
E kampány már idehaza is sokakat felháborított. A liberálisok például kijelentették: a nők azt tesznek a testükkel, amit akarnak. Azt nem vették figyelembe, hogy a plakát nem kötelez semmire: nem tilt, nem kényszerít, csupán azt üzeni, hogy a nem várt gyermek sorsa nem csak a halál lehet. Tudjuk, hogy fogy a magyar. És mi, keresztények azt is tudjuk, hogy az abortusz gyilkosság. Továbbá bizonyították, hogy az ilyen beavatkozáson átesett nők legtöbbje komoly lelki sérülést szenved.
A száztízmillió forintból finanszírozott kampány összegének nyolcvan százalékát a Progress program adta, most ezt is vissza akarják követelni. Ám tegyék. Remélem, a kormány fütyül a biztos asszony véleményére, és folytatja a kampányt…
