A török e tájon mindent elpusztított; szerencse, hogy a XII. századból való tornyot beépítették a későbbi templomokba, s amikor a Fogadalmi templom építése miatt az öreg Dömötör-templomot lebontották, Cs. Sebestyén Károly a barokk toronyból kihámozhatta az ősit, az Alföldön páratlan értékű műemléket” – írta Péter László A Dömötör-torony megmentője című 1976-ban megjelent „dél-magyarországos” cikkében.
A vörös téglából emelt torony alapja a XI. századból való, alsó, négyszögletes része XII. századi, nyolcszögletű emeleteit pedig a XIII. században építették. Eredeti hat szintjéből az átalakítások során négyet lebontottak. 1931-ben, a Rerrich Béla vezette felújítás alkalmával keresztelőkápolnává alakították át az építményt. Bejáratot nyitottak a toronyba, és az „élet kapuja” felett helyezték el a szegedi vár bontásakor előkerült „kőbárányt”. A kápolna belsejét Aba-Novák Vilmos 1932-ben készült falképei díszítik, amelyek az utóbbi évtizedekben a torony lábazatának felvizesedése miatt pusztulni kezdtek.
A város központjában álló elárvult műemléket a szegedi önkormányzat most meghívásos pályázattal megvételre kínálta az egyházmegyének. Botka László polgármester a torony renoválása, vallási és művészettörténeti jelentőségéhez méltó, szakszerű bemutatása érdekében javasolta, hogy értékesítsék a román és gótikus stílusjegyeket őrző „templomtorzót”. Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyés püspök a Dél-magyarország című napilapnak elmondta: az egyházmegye kiemelt projektje a dóm és környékének, így a Dömötör-toronynak a felújítása.
