Serényen sürgölődő, asztalokat és padokat cipelő férfiak, süteményes tálcákkal siető lányok, asszonyok, portékájukat rendező árusok, menüket készítő szakácsok ünnepi hangulata ragadott magával, amikor megérkeztem a győri székesegyházhoz. Mintha egy filmforgatás kellős közepébe csöppentem volna, gyorsan közeledő, megszólítás után azonnal távolodó emberek vettek körül. Kérésemet meghallgatták, hívták az illetékes személyt, aki segítségemre lehet, majd egyszer csak – mintha magától működne – minden a helyére került, minden kívánság megoldódott. Pedig még be se mentem a székesegyházba, hogy – mint ilyenkor szoktam – a Jóisten jóindulatát kérjem munkámhoz. „Itt külön kérés nélkül is velünk van” – döbbentem rá szégyenkezve…
Az álszent szemérmesség árnyékába húzódó vagy az öntelt mai ember zavarba jön a jézusi szeretet örömhírétől, pedig a példa előtte áll. Isteni méltóságát, nagyságát megőrizve Jézus egy pillanatra sem tért le a szeretet útjáról. „Ha megharagudott volna, egyetlen templom sem épül a tiszteletére” – emelte ki szentbeszédében Böjte Csaba, aki a Pápai Lajos püspök által bemutatott szentmisén megköszönte a győri nagycsaládosok, nyugdíjasok, kispénzű hívek áldozatos s a tehetősebbek nagyvonalú segítségét. Jó látni, hogy az emberek nyitottak a jóra, a szépre, a szolidaritásra – folytatta Csaba testvér. „Különben hogy tudnék én az Erdély különböző városaiban elhelyezett kétezer-háromszáz gyermeknek ennivalót adni – hangsúlyozta. – Most, amikor az az ember érzése, hogy népünk nagycsütörtököket, nagypéntekeket él át, bármennyire nehéz is, Jézus példáját követve ki kell tartanunk a szeretetben, jóságban, hűségben. Szükségünk van Isten és testvéreink erőt adó szeretetére, mert az ember a maga erejében nagyon könnyen elfárad. Az összes válás, az utcára kerülő gyermekek, az abbahagyott küzdelmek mind arról beszélnek, hogy a gonosz képes kilopni szívünkből a reményt, a bizalmat, a hitet. Ilyenkor a keresztény ember Isten igéjébe és testvéreibe kapaszkodik. Mindennapi robotunknak ne csak a terhét lássuk, ne csak a kitartással együtt járó verejtéket érezzük, hanem az Isten által ránk szabott nagy feladat felelősségét is vállaljuk!”
A szentmise után hagyományos fesztiválprogramok szórakoztatták a gyermekeket és felnőtteket. Számos helyi zenekar és énekes között Palya Bea koncertjét is élvezhették az érdeklődők. Sokan álltak sorba a süteményesház előtt, ahol győri asszonyok házi finomságait lehetett megkóstolni és megvásárolni. Mások a színpadon bemutatott táncokban, dalokban lelték örömüket, de a zsíros kenyeres faház és a miseborkimérés sem maradt vendég nélkül. A sokadalmat szemlélve a főpásztor megjegyezte, hogy ha egész évben mindenki ilyen békés szeretettel nézne a másik emberre, más lenne a világ, mert „ahol gondolnak a többiekre, ott a sajátjaikat is észreveszik az emberek!”
Az „Adj örömmel” mottóban minden benne van – mondja Tóth András, az egyházmegye családi és ifjúsági referense, a rendezvény szervezője, miután bokros teendői közben megszólítom. „A húsvéti időszakban a feltámadás örömhírét hirdetjük, de az örömhír egyúttal azt is jelenti, hogy a Jóistentől kapott életnek is lehet örülni. Örülhetünk annak, hogy közösségben élünk, s hogy segítségre szoruló embertársunk is fontos lehet számunkra. Már az őskeresztény korban is azt tapasztalták az emberek, hogy a keresztények szeretik egymást. Ezért vált vonzóvá számukra a keresztény közösség. Szeretnénk, hogy a Szeretet-napok rendezvényei tanításunk és életünk hitelességét tükröznék vissza minden ember számára.” Mintegy a győri Szeretetnapok folytatásaként Pápai Lajos a közeljövőben tervezett erdélyi zarándokútján a csíksomlyói kegytemplomnak ajándékozza Boldog Apor Vilmos ereklyetartóba foglalt véres ingének egy darabját.
Fotó: Cser István
