– Fontosnak tartom, hogy a díj odaítélésekor az egyházzenei működésemet emelték ki, jóllehet az életrajzomban – a felterjesztés részeként – az orgonaművészi pályafutásom mellett szerepelt a tanári munkám is. A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában a zenei tanszék egyházzene szakán orgonát és egyházzene- történetet tanítok, ami persze szorosan kapcsolódik a hivatásomhoz. Az említetteket mérlegelve, összegezve adták át nekem a díjat. Külön öröm, megtiszteltetés számomra, és egyben az egyházzenei szakma elismerése is, hogy a nevem mellett a belvárosi főplébánia-templom karnagy-zeneigazgatója címet tüntették fel.
– A tavalyi Liszt-év és az idei Engeszer-évforduló fényében, a nagy elődökre visszatekintve hogyan látja hivatását, és ezzel együtt Pest egykori főtemplomának jelenlegi egyházzenei, kulturális státuszát?
– A múlt – Liszt Ferenc és Harmat Artúr személyisége-munkássága – mindig is erős ösztönzésként hatott rám. A tisztséget édesapámtól örököltem, aki negyven éven át volt a főplébánia-templom karnagya. Ő is nagy Liszt-rajongó volt, a Liszt-kultusz életben tartója; csakúgy, mint elődje, Harmat Artúr. Édesapám nála tanult az egyházkarnagy-képző utolsó évfolyamán, aztán 1955-ben betiltották az intézményt. Harmat nagyra értékelte édesapám tevékenységét, így amikor megüresedett a főplébánia karnagyi állása, az ő ajánlásával, pályáztatás nélkül nevezték ki e posztra. Én édesapámon keresztül „belenőttem” a Liszt-kultuszba, ezt próbálom meg folytatni. Annak idején Harmat Artúr Isoz Kálmánnal „fedezte fel” Liszt Via Crucisát, amelynek megkésett ősbemutatójára – Harmat vezényletével – a főplébánia-templomban került sor.
Véleményem szerint Budapest legrégibb temploma nem kapja meg azt a rangot, ami jelentősége alapján megilletné. Idegenforgalmi szempontból nincs igazán jó helyen; a turisták meglátogatják a Mátyás-templomot, a Szent István-bazilikát, de a belvárosi templomba viszonylag ritkán és kevesen jutnak el. Ide leginkább azok jönnek, akik hallottak különleges építészeti-művészi értékeiről. Tehát ez ügyben is sok még a tennivalónk. A zenei programokról ugyanakkor elmondható, hogy – a hagyomány jegyében – egyfajta folytonosságot tükröznek.
– Az elmúlt időszaknak melyek voltak a legemlékezetesebb zenei eseményei?
– Tavaly, a jubileum kapcsán elhangzott Liszt Ferenc összes miséje. A Hungarofest kezdeményezte és szervezte a programot, de mi is részt vállaltunk benne az Esztergomi mise vatikáni változatának bemutatásával, amellyel a Szent Péter-bazilikában is vendégszerepeltünk.
Az év során öt koncerten eljátszottam Liszt orgonaműveit, a rendszeres szolgálat során pedig gyakrabban szólaltak meg Liszt egyházi művei a belvárosi templomban, többek között a Missa Choralis, az Esztergomi mise, a Koronázási mise, illetve a Szekszárdi mise vegyeskari változata.
– Időközben, új feladatként a Budapesti Kórus vezetését is átvette…
– Így van, tavaly februárban kért fel a kórus a karigazgatói feladatok ellátására. Egy hetvenéves múltra visszatekintő, „polgári kezdeményezésből” létrejött, nagy múltú vegyeskarról van szó, amely 2011-ben megkapta a Magyar Örökségdíjat. Közös koncertjeinken túl nagyobb alkalmakkor az egyházzenei szolgálatba is bevonom őket.
