Nincs itt a sok aszkéta-inges ember,
magam vagyok.
A sok hosszú aszkéta-inges ember,
kiknek keze lánggal – rózsafüzérrel
befuttatott.
Nem sétálgatnak rózsafüzérekkel,
magam vagyok.
Mentek világi szennytől, testi kéjtől
a napjaim.
Távol üres hízelgésektől, kéjtől
hallgatom csak, hullám hullámra hogy tör
fülszaggatóan, ím,
s e robaj, ahogy hullámra hullám tör –
a napjaim.
E zene mindörökkön zeng ütemre
e partokon.
Átható dallam zendül most ütemre:
a harangtorony hív, itt a vecsernye
s indulni von,
hogy általam szolgáltassék vecsernye
e partokon.
Óvott e parttalan, szent szemlélődés
követni bűnt.
Óvott a parttalan, szent szemlélődés,
lelkem a tajtékokkal elvegyült és
Istennel egyesült.
Hófehér habtajték-szárnyam repült és
nem ismert bűnt.
Kiss Benedek fordítása
Radko Radkov (1940) az egyik legrangosabb kortárs bolgár költő, színműíró. Az ország középkori fővárosában, Veliko Tarnovóban született, első verseit hétévesen írta. Legendássá vált átlagon felüli emlékezőtehetségéről, melynek köszönhetően több ezer költeményt tud könyv nélkül. Középiskolásként egy Szófia melletti ortodox kisszemináriumban tanult, majd klasszika-filológia diplomát szerzett. Akilencvenes évek óta a klaszszikus nyelvek és az ortodox teológia professzora a Veliko Tarnovói Egyetemen.
