Ibolya és varjúhájfű

A megszárított gyökérzet és a levelek szaponinokat, szalicilsavat és illóolajat tartalmaznak, amelyek vértisztító, izzasztó és nyálkaoldó hatásúak. A virágból forrázott tea csökkenti a magas vérnyomást, és idegnyugtatóként is bevált.



Az ibolya kedveli a félárnyékos helyet és a humuszban gazdag, nyirkos talajokat. Tarackoló gyökerei révén néhány év alatt egész telepet alkot. Az erdei ibolyának sok nemesített, nagyvirágú változatát kínálják a kertészetek, ám ezek nem rendelkeznek az említett gyógyhatásokkal.

A varjúhájfüvet csípős ízű levelei miatt borsos varjúhájnak (Sedum acre) is nevezik, de ez a csípősség a szárítás során elvész. Déli lejtésű sziklákon, száraz réteken vagy homokos talajokon júniustól augusztusig találkozhatunk sárga, csillag alakú virágaival. Pozsgás növényről van szó, a vékony szárakat hosszúkás, húsos levelek borítják. A szárak sokszor elhevernek, ha napos sziklakertbe ültetjük, csinos talajtakaró válik belőlük.



Teának a virágos hajtásokat kell gyűjteni, amelyek enyhe altató és idegnyugtató hatásúak, ám vigyázat: allergiás tüneteket is kiválthatnak! A növényből kipréselt nedvvel szemölcsöket, illetve tyúkszemet lehet kezelni.
Közeli rokona, a kövi varjúháj (Sedum rupestre) enyhén savanykás leveleivel zöldsalátákat ízesíthetünk, és mivel örökzöld, télen is csipegethetünk róla leveleket.

Más varjúhájféléknek is van gyógyerejük, ilyen a Sedum dendroidum, amellyel aranyérbántalmak gyógyíthatók, illetve a kárpáti varjúháj (Sedum telephium), amelynek a teája megállítja a hasmenést.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .