A könyv rendkívül olvasmányos, ami annak köszönhető, hogy a szerző nem tudományos értekezést írt: élő történetek köszönnek ránk e lapokról. Messziről kezdi: hallotta egyszer, hogy Joseph Ratzingernek, amikor a Hittani Kongregáció prefektusa volt, egyik szomszédja beszélt egy csodáról, mely Pio atya közbenjárására történt. Fel is kerekedik, hogy felkutassa a szomszédot, akit – igazi oknyomozó újságíróként – meg is talál. Ennek apropóján kezd bele aztán Pio atya történetébe.
Jegyezzük meg rögtön, hogy a szerző nem teológus. Talán ebből, talán a fordítás hiányosságaiból adódóan itt-ott találkozhatunk nem egészen pontos megállapításokkal. Ennek ellenére Englisch igyekszik a lehető legalaposabb lenni: mondanivalóját számos bibliai hellyel és történeti adattal támasztja alá. Újságíróként inkább a különlegességek érdeklik, melyek mögött azért fel-feltűnik a lényeg is. A civitavecchiai vért könnyező szobor kapcsán az számára a fontos, hogy milyen elutasítók voltak a vatikáni hivatalok, szemben a pápával és környezetével. Fatimánál az válik érdekessé, hogy Mária miért jövendölte meg a látnokok halálát és miért kellett az üzenetek egy részét eltitkolni. Lourdesban pedig az a kérdés, hogy IX. Piusz pápa, akinek hatalma összeomlóban volt, miért nem támaszkodott buzgóbban a csoda által nyújtott lehetőségekre.
Több fejezetben is foglalkozik az ördögűzésekkel, hiszen egy laikus tollforgató számára ez rejti a legtöbb furcsaságot. Felkereste Pellegrino Ernetti velencei és Gabriele Amorth római exorcistát is. Beszélt Emmanuel Milingo zambiai püspökkel – ő botrányos körülmények között szakított a katolikus egyházzal –, aki telefonon keresztül űzte ki az ördögöket.
A szerző utánajárt néhány olyan csodának is, melyek Boldog II. János Pál nevéhez köthetők. Santa Lucia szigetén, Castries városban II. János Pál 1986-ban meggyógyított egy vak fiút. Andrea Palamides atya, aki szintén vak volt, 1995-ben egy pápai látogatás után nyerte vissza látását.
A csodás tárgyak világában barangolva lel rá a torinói lepelre – megpróbálja rekonstruálni az utat, amelyen keresztül mai helyére került –, de előkerül a Scala Sancta, a szent lándzsa, a loretói Szent Család Háza, továbbá a Guadalupei Máriakép és annak rejtélyes anyaga is.
A csoda természetéhez tartozik, hogy akkor igazán meggyőző, ha magunk voltunk annak megtapasztalói. Englisch könyvében sok mindenről mesél, a legérdekesebb mégis a Monte Sibillini Nemzeti Parkban – titokzatos módon – felépült kolostor története. Eredetileg azért kereste fel télvíz idején az épületet, mert botrányt szimatolt. Azután meghallgatta Pietro atya, azaz Armando Lavini elbeszélését, és rá kellett döbbennie, hogy Isten nyomait hiába kereste sokféle természetfeletti csodában, igazán mégis ott talált rájuk – ott, ahol valójában semmiféle csoda sem történt. Vagy mégis?
(Andreas Englisch: Isten nyomai. Ursus Libris, 2008)
(A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjaiban)
