(schubert-notturno)

üvegszínű akác-permeteg
hangolja kőzsongások skáláját
oldalán a hegynek hol
törten bandukol a dallam
éden-fák szentélyéhez
magány virága homlok-fejfára
tűzve hold-köpenyen tűnik át
egy hang őrködik a távozó
vándor megárvult szívén