elég egy tiszta korty,
fölém merül a pince –
a kőszín kövezet
kancsós kedvvel tekint le.
Hallom, iszik a csönd,
szívig hörpöl a mámor,
magamód szent nedűt,
s mindenmód a javából!
2.
Égi szó, földi szó,
koccintásközi ének,
könnyítő kegye van
e szent venyigevérnek.
3.
Szekszárdi bort iszom,
kékületébe nőttem,
a domb Venus’-borát
jegyesemmé jelöltem.
4.
Eggyé szel az öröm
és eggyé szel a bánat,
borivón köszönök
a virradó világnak!
Tamás Menyhért (1940) József Attila-díjas költő,
szerkesztő, több mint húsz önálló kötet szerzője