A szentmisét bemutató Juliusz Janusz apostoli nuncius II. János Pál pápa szavait idézve kiemelte, hogy XXIII. János „a II. vatikáni egyetemes zsinattal új lapot kezdett az egyház történetében; a keresztények érzik a meghívást, hogy hirdessék az evangéliumot megújult bátorsággal és »az idők jeleire« való éberebb odafigyeléssel. A zsinat valóban egy profetikus sugallata volt ennek az idős pápának, aki megnyitotta, nem kevés nehézséggel küzdve, a remény évszakát a keresztények és az emberiség számára.”
Hangsúlyozta továbbá a nuncius, hogy a „jó pápa”, személyiségének derűjével, nyitottságával mindenütt megfelelő párbeszédet tudott kialakítani a különböző közösségek között. Szolgálati helyein – Bulgáriában, Törökországban, Franciaországban s hazájában, Olaszországban szerzett élettapasztalatai arra biztatták, hogy a keresztények egységéért dolgozzék. Hála neki és utódainak, az ökumenikus mozgalom elősegíti a keresztények közötti egyre intenzívebb párbeszédet.
A népek apostolának, Szent Pálnak a példáját követve a II. vatikáni zsinat is azt hangsúlyozta, hogy „igazi ökumenizmus nincs a szív megtérése nélkül”. XXIII. János pápa az egyházért, a zsinat folytatásáért, a világ békéjéért, a keresztények egységéért ajánlotta fel életét. Erről a felajánlott életről tesznek tanúbizonyságot azok – a jóságos pápát közvetlenül ismerő – kortársak, egyházi és világi személyek, akiknek visszaemlékezései Gunnar Riebs, az Új Ember Kiadó gondozásában megjelent könyvében mostantól magyarul is olvashatók. Amint a kiadáshoz írt ajánlásában Karl-Josef Rauber, korábbi magyarországi nuncius megemlíti, a könyv „magyar fordítása segít megismertetni XXIII. János életét egy olyan országban, ahol az emberek az 1956-os forradalomban hősiesen harcoltak a szabadságért, az igazságért és az igazságosságért, melyekért e pápa is síkra szállt – különösen a Mater et magistra és a Pacem in terris című körleveleiben.”
