A zongorista Hegedűs Endre és a hegedűs Szabadi Vilmos alkotta kettős azonban már korábban hallat magáról: február 28-án nagyszabású Csajkovszkij-koncertet adnak a Művészetek Palotájában. Ebből az alkalomból kértük rendhagyó programajánlásra a két nemzetközi hírű előadót.
Hegedüs Endre: – Szabadi Vilmossal immár évtizedekben számoljuk a zenészi pályafutásunkat. Időnként hallottuk is egymás produkcióját. Nemrég egy váratlan találkozásnak köszönhetően, egy barátunk felvetésére határoztuk el, hogy megpróbálunk együttműködni, hiszen az együtt muzsikálás dupla öröm. A közös zenélés egy egzotikus utazással indult. A Liszt-bicentenáriumi év kapcsán tavaly májusban meghívtak koncertezni Indiába. Azt mondták, hogy mivel van rá egy kis pénzük, vigyek ki magammal még egy muzsikust. Úgy éreztem, itt a legjobb alkalom, megkérdeztem Vilit, lenne-e kedve Indiába jönni. Persze, örömmel – válaszolta. Összeállítottunk egy hegedű-zongora műveket tartalmazó szép duóprogramot; Új-Delhiben, Mumbaiban (Bombayben) és Punéban jártunk. Kiderült, hogy egyként gondolkodunk a zenéről, többek között arról a csodálatos kincsről, amit Liszt, a nagy magyar hegedűsök sora, illetve a Kodály-módszer adott a világnak. Aztán felmerült bennem az ötlet, mi lenne, ha egy este eljátszanánk – a két tán legnépszerűbb concertót – Csajkovszkij hegedű- és zongoraversenyét. Így indult…
Kedvcsinálóként Rimszkij-Korszakovot idézném, aki Az orosz zene című munkájában megjegyzi: „Csajkovszkij zenei nyelve egyfajta eszperantót jelent a zenében, amely annyira egyszerű, formájában pedig annyira letisztult, hogy bárki képes megérteni. Szépséget és kimértséget áraszt, képet adva az orosz lélekről mindenki számára.” Elfogadom azt a megállapítást, miszerint a zene a legelvontabb emberi nyelv, amelynek jelentését sokszor csak a tudattalan rejtett, legmélyebb zugai képesek megfejteni. A muzsika mindig közvetlenül hat a szívre. A nagy orosz zeneszerző mestere e nyelvnek, mellyel képes volt milliókat megszólítani, s hiszem – ha esetleg rövid időre is – boldoggá tenni. Szabadi Vilmossal tehát egy örömteli estére hívom az érdeklődőket. Ha igény lesz rá, ráadással is készülünk. A koncert végén együtt adnánk elő valami szívhez szóló szépséget Csajkovszkijtól, ezzel is ízelítőt adva leendő további együttműködésünk hangzásvilágából.
Szabadi Vilmos: – Indiai turnénk bizonyította, hogy kezdeményezésünk nemcsak papíron, hanem a koncertteremben is működik. Szép visszajelzéseket kaptunk. Számtalan kamarapartnerem volt már, Gulyás Mártával például nagyon régóta játszunk együtt. Endrében az a plusz, hogy a versenyművekben is hihetetlenül otthon van. A Csajkovszkij-esten mindketten egy-egy hallatlanul nehéz versenyművet adunk elő. Jóllehet külön-külön játszunk, így is partnerei lehetünk egymásnak; kettőnk játékában ugyanis sok a felfogásbeli hasonlóság. Ezért is mertünk belevágni e közös vállalkozásba. Február 28. egyébként más szempontból is jelentős számomra: ezen a napon lesz tízéves a kislányom. Ő is eljön, „neki ajánlom” a koncertet.
Csajkovszkij hegedűversenyével akadémiai éveimben találkoztam először, ezúttal a tizenkilencedik alkalommal játszom. A Danubia Zenekarral is előadtam már, méghozzá bemutatkozásukkor, Jurij Szimonov vezényletével. Jól sikerült, szép emlék számomra ez az „alakuló koncert”, amelyet azóta többször is leadott a tévé és a rádió.
Később a Művészetek Palotájába hívtak meg egy zenekari szólóestre. Akkor az első részben Beethoven hegedűversenyét játszottam, a másodikban pedig Csajkovszkijt. Szintén a Danubia kísért, zeneigazgatójuk, Héja Domonkos vezényelt. És mit ad Isten? Öt év elteltével ugyanazon a pódiumon, ugyanazzal az együttessel és karmesterrel játszom el ugyanazt a concertót. Az elmúlt években persze tovább érlelődött bennem a darab. Nagyon várom, és nagyon készülünk rá, mert az sem titok, hogy az estről felvétel készül, ami különösen emeli a koncert izgalmát és tétjét.
