„…legyenek eggyé kezedben”
„Illeszd össze az egyiket a másikkal egy fává, legyenek eggyé kezedben…” Bölcskei Gusztáv református püspök Ezékiel próféciájára (Ez 37,17) utalva a koreai keresztények – Isten egyesítő erejében való – hitének példáját emelte ki a Szent Anna-székesegyházban. A távoli ország hívő népe szinte az őskeresztény korból való lendülettel hiszi és vallja az evangéliumnak Krisztushoz és az embereknek egymáshoz kapcsolódó erejét. Koreában száz évvel ezelőtt kevesen hittek a feltámadt Krisztusban, míg napjainkra már az ország lakóinak több mint a fele kereszténnyé vált, misszionáriusaik szerte az egész világon hirdetik az igét. Ők nem szűntek meg imádkozni azért az egységért sem, amelyet számukra észak és dél szétszakítottsága jelent. Évtizedek óta úgy élnek, hogy egymásról semmit nem tudnak. „Itt van két fadarab, illesszük össze…” – utalt Papp Géza erdélyi, 2004. decemberi beszédére, a kettős állampolgárság kérdésében is megnyilvánuló anyaország hozzáállására Bölcskei Gusztáv püspök. Isten figyelmeztet, és nem hagy nyugodni bennünket. Kérjük az ő bocsánatát azért, mert mi még közel sem tudtuk hozni azt a fadarabot…
„…figyeljetek oda a méhekre…”
Siránkozunk a világválságon, de nem figyelünk a környezetünkre. A világválságot vissza lehet fordítani, de amikor azt halljuk, hogy vannak országok, ahol eltűnik a méhek nyolcvan százaléka, azt nem lehet újratermelni. A világ úgy jó, ahogy Isten megalkotta. Ő azt mondta rá, hogy ez jó, alkalmas arra, hogy itt élet legyen. A református püspök szavaival a környezetvédelemre hívta fel a figyelmet, ami rendszeresen háttérbe szorul, a társadalom nem veszi észre Isten teremtett világának pusztulását. Régi bölcs mondás szerint az emberek azért halnak meg, mert nem tudják összekapcsolni egymással a kezdetet és a véget, megszakad az élet ritmusa. Isten szemében minden együvé tartozik, nem hagyhatjuk, hogy ez az egység megszakadjon…
„Íme, újjáteremtek mindent” (Jel 21,5)
Bosák Nándor püspök a református Nagytemplomban elhangzott beszédében Ezékiel próféta látomására utalt, amelyben a száraz csontok Isten lelke által új életre keltek. A csontok, az ember földhöz tapadt valóságára, az anyagra hívják fel a figyelmet. „Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” – Így feleltem: „Uram, Istenem, te tudod.” – Ekkor így folytatta: „Jövendölj ezekről a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát!…” (Ez 37,3). És a látomásban megtörtént a csoda: a száraz csontok Isten lelke által élővé váltak.
„Íme, újjáteremtek mindent.”
– A főpásztor a Jelenések könyvének gondolatából a próféta látomására utalt, és kifejtette, hogy emberi sorsunk igazi távlata, hogy az Isten – ha befogadjuk őt -, igéjével, megtestesülésével, Krisztus feltámadásával újjáalkot, mert ő az életet adó valóság. A katolikus főpásztor kérte a jelenlévőket, hogy az imahét elmúltával is Istent kérve imádkozzanak a keresztények egységéért, mert a mi reménységünk abban van, hogy hiszünk az ő újjáteremtő erejében.
Pálfordulás – újjászületés
A főpásztor gondolatmenetének fő irányát továbbfolytatva a katolikus egyház aznapi liturgiájára, Pál apostol megtérésére utalt, akinek az alakjában és szolgálatában az újjáteremtés reménységét láthatjuk, szemlélhetjük. Saul üldözőként indult Damaszkuszba, arra gondolván, hogy ezzel a zsidó vallást mentve Istent szolgálja, majd a damaszkuszi úton megtörtént vele a csoda, találkozik a feltámadt Krisztussal. Az üldözőből apostol, Saulból Pál lett, aki egész életét arra áldozta, hogy hirdesse az evangéliumot. Ez a találkozás volt az ő újjászületésének a kiindulópontja. Életének a csúcspontja pedig Pál apostol szavaival: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem…” Hogyan találkozott Pál a feltámadt Krisztussal? Bosák püspök még két momentumot emelt ki, amelyek minden bizonnyal hatással voltak Pál újjászületésére. Találkozott a belső Krisztus képével, a Krisztusért életet adó hittel és bátorsággal István diakónus vértanú szemében, akinek halálra kövezésén mint üldöző, szemtanú vett részt, valamint találkozott Damaszkuszban Ananiás szolgálóval, a helyi keresztényekkel, azzal az emberi közösséggel, akiknek a Krisztusban való hite a tevékeny szolgáló szeretetben nyilvánul meg.
Istennek van hatalma bennünket is elindítani, van hatalma és ereje, hogy életünk odaadásával tegyünk tanúságot róla, és van hatalma arra, hogy a mi egyszerű hétköznapi szolgálatunkban is az újat éljük – zárta gondolatait a püspök. Az imádságot a szeretet cselekedetei hitelesítik. Debrecenben az ökumenikus imahét perselyadományával a városban működő hajléktalanokat segítő szervezeteket támogatják.
