A kereskedelmi média által ránk erőszakolt kép szerint a papok döntő többsége visszataszító bűnös: iszákos, sikkasztó, pedofil és így tovább, fölösleges részletezni. E médiacirkusz egyfelől hazug és – mondjuk ki bátran – aljas, másfelől káros a hívőkre, általában pedig a társadalomra. Káros, mert aláássa azt a bizalmi viszonyt, azt az erkölcsi alapot, amelyre építve papok és szerzetesek százai a rájuk hagyatkozókat hitre és tisztességre nevelik, illetve kitaszítottakon és rászorulókon segítenek.
A hazánkba két évtizede betört, kezdetben csillogóan vonzó kereskedelmi média ártó hatásait szerencsére sokan, mind többen felismerik. Talán ezért is, hogy 2010 áprilisának elején civil kezdeményezésre Ilyen az én papom címmel új honlap indult a világhálón (www.ilyenazenpapom. com).
Létrehozói a nyitó oldalon e szavakkal fordulnak hozzánk: „Ha keresztény vagy, bizonyára ismersz olyan papot, szerzetest, aki nagy hatással volt szellemi és lelki fejlődésedre, sőt mondhatni életed alakulására. Most arra kérünk, néhány sorban írd meg, milyen embernek ismerted meg. Ha nem vagy hívő, de találkoztál olyan egyházi személlyel, akiről nagyon jó véleményed alakult ki, kérünk, akkor is tedd meg ezt!” Majd úgy folytatják: „Meggyőződésünk, hogy a papok többsége áldozatos munkát végez és tisztességes. Erről a többségről nem sokat hallunk, olvasunk a médiában, pedig az egész társadalom sokat köszönhet nekik.” Az üdvözlő sorok elején pedig úgy fogalmaznak: „Kérünk, hogy csak jó és szép benyomásaidról tégy tanúságot! Nem azért, mert homokba akarjuk dugni a fejünket. Nem. Tisztában vagyunk vele, hogy sajnos vannak olyan papok, akik megtévedtek és méltatlanok papi hivatásuk gyakorlásához. Ám az ilyenekről a sajtó általában úgyis készségesen beszámol.”
Ugyanott, a honlap nyitó oldalán egy közvélemény-kutató kérdésre felelhetünk: „Te mit kaptál a papoktól?” Az eddigi 5650 válaszadó kilencvenkét százaléka „szeretetet, hitet, erkölcsöt” kapott. Közönyt a lelkipásztorkodó papság részéről négy százalék tapasztalt, bántást, molesztálást pedig három százalék (százhetvenhat fő). Erre szoktuk azt az igazságot mondani, hogy már egyetlen molesztálási ügy is túl sok… E három százalékon túl az is a honlapválaszok hitelessége mellett szól, hogy a válaszadók valamivel több mint egy százaléka, hetvenöt fő úgy nyilatkozott: nem ismer katolikus papokat – tehát nem egy kizárólag napi áldozókat megszólító, a tényeket kozmetikázó felmérésről van szó.
Belépve immár a honlap virtuális kastélyának „belső termeibe”, kedvünkre böngészhetünk az eddig beérkezett vallomások közt. A nyitó oldal tetején lévő A NÉVSOR ikonra kattintva elénk tárul a hosszú lista. Hétszáz név, s ez korántsem az összes: magam is több olyan kiváló lelkipásztort ismerek, aki (még) nem került fel. Igazán érdemes olvasgatnunk a beírásokat, akár találomra is: megerősödhet olykor törékenynek érzett bizalmunk, hitünk. Nem mellékesen megírhatjuk a magunk hozzászólását… Különösen becsülendő ritkaság, hogy itt egyetlen nyilatkozó sem rejtőzik a névtelenség mögé, s szinte mindannyian megadják a teljes nevüket. Például Béres András is, aki plébánosa jellemzését az alábbi, iránytű értékű mondatokkal kezdi: „Az én papom olyan, mint egy repülő pilótája. Vagy mint egy cég tapasztalt vezetője. Emberi, megértő, tudja, hogy a szív számít. És mégis: igényes, következetes és nem langyosítja fel az eredeti tanítás határozottságát.”
Zsille Gábor
