Eredeti nevére nem is emlékezett. Egyik gazdától a másikhoz került, akik ütötték-verték. Teste egész életében őrizte az emberi gonoszság nyomait. A Bakhita nevet, amely szerencsést jelent, egyik gazdájától kapta. Kartúmban Callisto Legnani olasz konzul megvásárolta. Elrablása óta most először nem korbácsolta meg senki. Szeretettel bántak vele. A konzul házánál béke és meleg légkör fogadta. Gazdája révén jutott el Itáliába, ahol megismerkedett a kanossziánus nővérekkel és Jézus tanításával. Nagykorúságát betöltve belépett a rendbe. A következő ötven évben ez az egyszerű, sokat szenvedett afrikai nővér Isten szeretetének igaz tanúja lett. Főzött, varrt, kézimunkázott, kapus nővér volt. A kapunál gyakran simogatta meg a kanossziánus iskolába járó gyerekek fejét. Alázatossága, egyszerűsége és örökös mosolya mindenkinek megnyerte a szívét. „Milyen nagy kegyelem ismerni Istent” – mondogatta. Morettának, „fekete anyánknak” nevezték. Hosszú, fájdalmas betegség után hunyt el 1947-ben. II. János Pál pápa avatta szentté 2000-ben. Életéből 2009-ben Giacomo Campiotti rendezésében, Bakhita címen film készült.
